28.

Tudtam hogy a nagy egyetértés és összhang nem tarthat sokáig. Jamie és Andy gyakorlatilag miattam egy fedél alatt éltek és lássuk be ez a fajta szerelmi háromszög nem tartható fenn... Az egyik mindig többet akar a másiknál, vagy az egyik kirekesztettnek érzi majd magát. Nálunk is ez volt a helyzet. Beavattunk mindenkit a tervünk részleteibe,  és bár Jamiet senki sem fogadta szivesen, mind egyetértettek hogy Candyt el kell kapni.
Meg szerveztünk egy koncertet, a városban, oda hivtam őt is, hogy talalkozhasson Jamievel.
A fellépés után minden gyorsan történt, J elkapta őt az öltözőből kifelé menet, és azonnal flörtölni kezdett... és nálam jobban senki nem tudhatta, nem lehet neki nemet mondani...

Jamie:
Candy a tenyeremből evett, itta a szavaimat... szánalmasan lógott rajtam.
- Jamie Campbell... el sem hiszem... milyen cuki vagy... és csak miattam jöttél?
- csak miattad - suttogtam, de közben fordult egyet a gyomrom. Nem akartam mást, csak Rea mellett lenni... a bizonyos éjszaka óta együtt laktunk hármasban ami lássuk be, nem épp hagyományos dolog, de megegyeztünk Andyvel... amíg Rea boldog... addig jó lesz így.
Candy a nyakam köré kulcsolta karjait,
- tudod az exemmel nem jól alakultak a dolgok... de megbosszultam...
- ezt mégis hogy érted?
- ha jó fiú leszel, lehet hogy elmesélem... - megcsókolt... borzalmas volt...

Rea:
Andy idegesen mászkált fel alá az öltözőben, amitől én is csak feszültebb lettem.
- hé... csak nyugodj meg... légy szíves..
- nem megy... egyszerűen nem tudok...
- csak nem félted Jamiet? - mosolyogtam rá
- de, nem, nem tudom... csak, végül is Candyről van szó, mi tudjuk hogy mire képes...
- J is tudja... vigyázni fog magára, megígérte nekem...
Abban a pillanatban rohant be az ajtón... dühösen a kanapéra dobta magát.
- mi történt? - nézett Andy döbbenten
- megvan... felvettem... - vette elő a telefonját - bevallotta hogy ő volt...
- de hát ez jó hír... mégis mi a bajod? - kérdezte Andy
- ehhez...
- magas volt a vallomás ára... - fejeztem be a mondatot helyette
Bólintott és elvonult a fürdőszoba irányába.
Éreztem ahogy a torkomba kúszik a felre ismerhetetlen érzés... a féltékenység mardosott... de utána indultam. Az ujjaimat a kilincsen tartottam és lenyomtam azt, J a wc fölé görnyedt... azonnal oda rohantam, láttam hogy sír...
- nem akartam ennyire messzire menni... de ez volt a leggyorsabb...
- J... én nem haragszom rád... ez... egy szükséges rossz volt, amin túl vagyunk...
- hallgassuk még a felvételt... - mondta végül
* -soha nem tudta még senki... a csaj sajnos túlélte de legalább bosszút álltam...
- ... meghalt a gyerek?
- kit érdekel...
- most mennem kell... -hallottam Jamie hangját a felvételről
- mi a baj?
- hánynom kell az ilyen aljas emberektől... *
J némán ült a kádban. Andy fortyogott és már csak a rendőröket vártuk. Megvolt a bizonyíték, egy vallomás...

Jamie:
A rendőrök órákig faggattak mindharmunkat, nem értették a hármunk között lévő kapcsolatot és úgy tűnt mintha jobban érdekelné őket a téma a lényegnél, de végülis sikerült. Elfogták Candyt... a bejáratnál álltunk, Rea hozzám bújt, mikor elvezették mellettünk. Candy pedig csak döbbenten nézett mikor megértette mi is történt...

27.

Fairy:

Andy telefonja szakította meg a kínos csendet... a rendőrök voltak... bizonyíték hiányában nem tudnak semmit tenni Candyvel.. hát a következő az volt, hogy tervet kovácsoltunk, amivel rá tudjuk venni Candyt hogy bevallja mit tett... így megint elmaradt a kínos beszélgetés hármunk között, pedig tudtam, hogy nem húzhatom sokáig az időt... és ha kiderül, az ezerszer rosszabb mintha én magam mondom el...

Jamie amúgy is megsejtett valamit... tudom... éreztem rajta...

- Majd én... - dobta be a tökéletes ötletet... - Candy engem nem ismer személyesen... ahogy azt sem tudja, hogy most itt vagyok... beetetem, hogy bosszút akarok állni rajtad... - mutatott Andyre... - és rábeszélem, hogy fogjunk össze... kicsit kavarok vele... - éreztem hogy a gyomrom összerándul, ahogy elképzeltem, hogy Jamie "kicsit kavar" Candyvel... de láthatóan Andyt feldobta a terv... 

- Csak egy baj van... - kezdte...

- ... Nem tudjuk, hogy hol van Candy...- fejeztem be...

- Mitől lett ilyen rossz kedved Frairy? - nézett rám csibész mosollyal Jamie...

- Félek hogy... valami rosszul fog elsülni... ha tényleg ő volt...ha ez a lány legutóbb megpróbált megölni... nem akarom hogy bajod essen..... - éreztem hogy Andy feszeng - ... nem akarom hogy bárkinek baja essen...

- Szerintem nem lesz baj... - morogta maga elé Jamie
- Akkor, már csak azt kell kitalálni, hogy, hogy találjuk meg a csajt... - tette hozzá Andy...
- nekem van egy ötletem... felhívom én... szólok neki, hogy fellépésünk lesz és hogy jó lenne ha ott lenne... majd elhitetem vele, hogy megbocsájtottam neki...
...
A vállammal támasztottam a telefont, miközben rágyújtottam és legnagyobb meglepetésemre a harmadik csöngésre Candy felkapta a telefont...

Jamie:

Andy némán nézett maga elé egy darabig, aztán a tefonját nyomkodva szólalt meg...
- Ti... úgyértem... te és Fairy... van valami...
- Ez... nem kérdés volt Biersack...
- Nem... mármint... az akart lenni...
- Andy... én most egy kis időt akarok... amíg végig gondolom az egészet... és ez J-re is vonatkozik... - szólalt meg Rea az ajtóból...
Én csak némán mosolyogtam magam elé... inkább nem kommentálom...
- Időre van szükséged? Rea... tudod mennyi idő telt el?... Abban bíztam, hogy... ez elég idő volt... - Andy kicsit kezdte felkapni a vizet... de még mindig úgy éreztem, hogy jobb ha nem szólok bele,,,
- Én pedig azt hiszem... hogy ha még fontos vagyok neked... nem hagytad volna magad... és nem lenne Candy...- láttam, hogy elharapta a mondatot...
- Azt hittem túl vagyunk... ezen... - nézett rá boci szemekkel...
- Én is azt hittem... de... egyszerűen olyan nehéz... túl sok pofont kaptam tőled... - erre a mondatra azért én is összerezzentem... eszembe jutott a mi szakításunk oka... de már legyőztem a magam démonait... az a sok idő az indulatkezelő terápián... megtette hatását... minden agresszivitásomat kiéltem a zenében és a filmvásznon...
- akkor most??? - valahogy megértettem... pontosan ezt éreztem én is... csak Fairyt akartam... ahogy ő is... és most épp nagyon úgy festett, hogy egyikünk sincs nyeregben...
- Én... kimegyek cigizni... - álltam volna fel, de Rea rámszólt...
- J... kérlek... - visszahuppantam... - akkor most... tiszta vizet öntök a pohárba... a helyzet a következő... mind a kettőtöket... szeretlek... és nem tudom eldönteni, hogy mit akarok...
- ... Rea... te most azt várod, hogy ezt elfogadjam? - nyögte Andy... - már meg ne haragudj... - nézett rám - de Jamie megütött... bántott téged...
- Andy... te is bántottál... többször is... gondolj csak bele... az, hogy lelkileg bántottál... semmivel nem jobb...
Láttam, ahogy teljes letargiába zuhanva lehajtja a fejét...
- Fairy... - suttogta Andy... - én sajnálom, de nekem ez... így nem fog menni... úgy érzem... túl sokat kérsz... versenyezzek vele?! érted... - kicsit bántó volt a hangnem...
- Ha ezt érzed... akkor semmi szükség rá...
- Nem akarok bele szólni a vitátokba... de én is itt vagyok ám... - mosolyogtam magam elé... próbáltam leplezni mennyire ideges lettem... - szerintem... koncentráljunk Candyre... azt hiszem... az lenne a legokosabb... addig is Fairynek van ideje... hogy döntsön....
Andy dühösen fújtatott egyet,,,
- Rendben... - szólalt meg végül... Rea a könnyeivel küzdött... nagy terhet nyomtam a vállára ezzel... de igen is... dönteni kell...
- Én most... kimegyek cigizni.... - zártam le a témát....

Mikor visszaértem, Rea nem volt sehol...
- öhm...?
- Azt mondta lefekszik... kicsit kikészült lelkileg...
- Már azt hittem feladod... - mosolyogtam rá...
- Nem... azt nem...csak egyszerűen nem értem...
- Én sem... de ha ő ezt kéri... én a végtelenségig harcolok érte...
- Igen... azt hiszem én is... - mosolygott rám...
Elindultam én is lefeküdni... az egyik szobából fény szűrődött ki... ahogy elmentem előtte...
- J!! - szólalt meg Rea...
- Tessék..?
- Bejössz?
- Persze... - leültem az ágy szélére... - mesélj
- Nagyon jó a zenéd... - mutatott a képernyőre ahol szembe nézhettem magammal...
- Ez a szám... neked írtam... - éreztem hogy ezzel betaláltam... de ez volt az igazság... átölelt...
- Andy?!
- Látom... nincs rám szükség... szólalt meg az ajtóból...
- Várj...! - kérte Fairy... - kérlek...
Egy fél pillanat néma csöndben telt el... lassan kibontakozott az agyam kis rejtett zugában... mit is szeretne Fairy...valószínűleg Andynek is akkor esett le...
- Te komolyan...
- csak... - de nem volt szükség magyarázatra...

Rea:

Rohadtul éreztem magam... Andy megütközve bámult maga elé... láttam, hogy Jamie kerekei is beindultak... és pontosan érezhető volt az a pillanat amikor megértették mit szeretnék...
- Te komolyan... - Andy szinte ki sem mondta...
- Csak... - suttogtam bele a levegőbe, de nem kellett befejeznem... pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot,
A következő pillanatban a keze a pólóm alatt száguldott végig, miközben Jamie forró ajkai az enyémhez értek...
Ezt akartam... mind kettőjüket és egyiküket sem... mindkettőre haragudtam, de mindkettőnek megbocsájtottam... egy nagy szakadás volt a lelkem... könnyek folytak le az arcomon, miközben kezek érintettek és ajkak csókoltak, élveztem a dolgot de a zavar és az új élmény vissza vissza rántottak a valóságba. Forró csókokat éreztem a bordáim vonalán a mellemen a kulcscsontomon a nyakamon, majd J nézett velem szembe, szemében vad tűzként lobogott a vágy... hirtelen villámként jött élvezet... felhevült combom belső oldalán csókolt Andy vadul, szinte dühösen... csókjai nyomán
hangos sóhajok hagyták el a számat... Jamie szemei villámokat szórtak felém és olyan vadul csókolt, ahogy azelőtt még soha... nem tudom, melyikük gyötrő keze hajszolt elsőnek a gyönyörbe... de utána... már nem volt megállás... felváltva élveztek... a végén pedig szinte ájultan hevertünk egymás mellett... az oldalamon feküdtem mögöttem szorosan Andy, keze még mindig cirógatott... Jamie pedig mosolyogva nézett ki szőke tincsei alól alíg pár centire az arcomtól...
- Boldog vagy Fairy? - törte meg végül a csendet... én pedig a párnámba fojtottam feltörni készülő könnyeimet, de nem hagyták... Andy cirógató keze alattomos csiklandozóvá változott... Jamie pedig kilopta a párnát a fejem alól...
- Válaszolj, vagy halálra csikiztetlek Andyvel... - nevetett rám J
- Most... most boldog vagyok... - éreztem hogy fülig vörösödtem, de azt hiszem erre a válaszra számítottak... Andy lehajolt, hogy csókot leheljen a számra majd felpattant...
- Dohányoznom keeeellll - maga köré csavarta az egyik takarót, Jamie pedig magához húzva engem kettőnk köré a másikat...
- Mehetünk - nevetett fel...
Hihetetlenül boldognak éreztem magam... 

26.

Hát tudom, hogy nagyon sok idő telt el... de egy új rész :D hátha valaki...

Rea:

Soha nem voltam biztos benne hogy azon a bizonyos napon Jamie ütött el... és most hinni akartam, hogy nem ő volt, de Andy elmélete sem tetszett jobban... Candy... a lány aki többünket megvezetve került a közelünkbe...
- Én ezt nem értem Biersack... mi lehet benned ami megőrjíti a nőket...
- J... ez nem vicces... - morogtam rá...
- Szerintem sem... - éreztem, hogy feszült lett Andy...
- De ebben azért lássuk be van valami... a csaj többször is megpróbált keresztbe tenni nektek, és pont akkor került képbe a bandánál... amikor Fairy eltünt... - mosolygott rám Jamie
- Ez igaz... de ezzől még nem tudom elképzelni hogy...
- ... a féltékenység sokszor furcsa dolgokra veszi rá az embert... - nyögte maga elé J
- Mindenesetre felhívom a rendőröket... - fűzte hozzá Andy és kivonult a konyhába telefonálni...

Jamie némán támasztotta a pultot a tőle megszokott arroganciával... lehajtott fejjel...
- Hogy kerültél oda?
- Hova?
- Andyhez...
- Nem tudtam hogy ő az... csak azt láttam az útról hogy egy roncs áll a fára csavarodva... félre álltam és odarohantam segíteni... amikor megláttam, hogy ő az... elöntötte a szar az agyamat és ott akartam hagyni...
- ... oh... szóval erre mondtad...
- ... hagyjuk... aztán eszembe jutottál... kirángattam a kocsiból... akkor hívott fel téged... biztos vagyok benne hogy halucinált, mert azt hitte, hogy jönnek a mentők... aztán pedig hogy nem vagyok ott... zavart volt... és ott akartam hagyni újra... de nem tudtam ellenállni a lehetőségnek, hogy lássalak és elmondhassam... nem én voltam... soha...soha nem tudtalak volna...nem akartalak bántani soha Rea... és még mindig szeretlek... - a végét csak mosolyogva maga elé suttogta...


- Örülök, hogy kiderült, hogy nem te voltál J...
- Szerintem el kéne mennem... - lökte el magát a faltól... de nem hagyhattam... oda léptem és átöleltem... ahogy magához szorított éreztem, hogy megremeg a válla és csak sír...
- Ne menj... - suttogtam a mellkasába...
- Fairy... nem itt van a helyem...
- De szükségem van rád...
- ... akkor is le kell fürdenem... - próbálta elviccelni...
- Az itt is menni fog... - engedtem el... ő pedig letörölte a könnyeit....

Andy:

Nem rontottam rájuk, szívesen üvöltöttem volna a világba a fájdalmat amit éreztem... de nem... csak álltam ott és néztem ahogy egymást ölelve zokognak... "szükségem van rád" Fairy nem bocsájtotta meg a Candyvel való botlásomat... és szüksége volt a régi barátjára... vagy.... lehet hogy nem is barátra van szüksége... hanem Jamiere... arra a Jamiere akit szeretni tudott...
- Hé idegen... - szólalt meg... nem tudom mikor vette észre hogy ott állok...
- én... ja igen... elintéztem... utána néznek... Candy múltjának... és... hívnak ha van valami... ti...?
- Andy... én... - nyögte Rea... könnyek gyűltek a szemébe...
- Elmegyek fürdeni... - tünt el Jamie a helységből... még hallottam, hogy bevágja a fürdő ajtót és megnyitja a vizet...
- Nem értem mi szükség volt erre... - mosolygott rám Fairy... - nem történt semmi... csak egyszerűen megbocsájtottam neki...
Csak némán álltam... nem kértem magyarázatot...
- Fairy... én nem kértem.... hogy megmagyarázd... nincs jogom számon kérni téged...
- Hát... ez igaz... de... én mégis úgy érzem, hogy sok mindent tisztáznunk kell... mind a hármunknak... túl sok közöttünk a félreértés és a kavarodás...
- Ne mondd ezt kérlek...
- Nem is tudod mit akarok... - nézett rám dühösen... - szükségem van rá... ahogy rád is... de ezt nem bírom tovább így... Andy én nem tudok neked újra megbocsájtani mindent...
Meg kellett értenem... hiszen újra bántottam... beletörődve, hogy vesztettem... a konyhába kullogtam.

Jamie:

Körbecsavartam magamon egy törölközőt, koszos ruháimmal a kezemben elindultam a kocsihoz, ami a bőröndnyi ruhát rejtette... természetesen nem kerülte el Rea figyelmét, hogy egy szál törölközőben szambázok ki a bejárati ajtón és azonnal utánam rohant...
- Jamie!?
- Én csak... ruháért jöttem... - kaptam fel a fejem a csomagtartóból...
- Ja... mindent értek... - ha jól láttam fülig vörösödött, és ez megmosolyogtatott... - és... mostanában mit csinálsz? - kérdezte, miközben befelé tessékeltem a törölközőt szorongatva, hogy le ne essen, miközben a másik kezemben egy adag ruhát tartottam...
- Beszélgessünk bent, ha már van rajtam ruha... kérlek... - nevettem el magam...
Miután nagyjából felöltöztem lehuppantam a fotelbe és Fairyt néztem... Andyvel a hangulat kicsit mintha nem lett volna az igazi...
- Zenélek... - jelentettem be minden előjel nélkül, mire mind a ketten rám figyeltek... - csak gondoltam szólok... és Fairy kérdezte, hogy mit csinálok mostanában... csak éppen... meztelen voltam és nem akartam... hogy lássa a...
- Jamie! - szolt rám élesen Rea...
- Bocs... csak vicc volt..
- szóval zenélsz? - nézett rám Andy... kételkedett bennem...
- Megmutathatom...

Counterfeit - Come Get Some

Fairy reakcióját lestem, és igen csak önbizalom gerjesztő volt, mikor a úrja és úrja berakta a számot majd tombolva a kanapén ugrált. Végül az ölemben landolt röhögve, Andy mosolygott én pedig azt éreztem, azonnal ki kell szabadulnom innen,,, mielőtt meggondolatlanul cselekszem...

- Kimegyek cigizni... - pattantam fel, talpára állítva Reát...

- Megyek én is... - közölte Andy... 

- Haver... felőlem... - nyögtem...

Lehűlt a levegő, hála az égnek... épp erre volt szükségem...

- Jó vagy... vagyis.. a zenéd... jó...

- Hát köszi... ez aztán az elismerés... - néztem rá sandán... 

- Nem, komolyan... 

- akkor komolyan köszi... de figyelj csak... mi a helyzet... veletek...?!

- Nem hiszem, hogy rád tartozik... vagyis...

- Hidd el, ez ugyanúgy tartozik rám is mint rátok... Fairy... - kaptam fel a fejem 

- Igazad van... - mosolygott rám vacogva az ajtóban... - itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba...

25.

Jamie:

Andy annyit vergődött az autóban, hogy kezdett idegesíteni, úgy izomból. Folyamatosan mondta a magáét...
- Fogd be légyszi... - vigyorogtam rá...
Csöndben maradt, de továbbra is idegesen meredt maga elé... hiába hívta Rea-t nem vette fel neki...
- Biersack... ugye tudod... hogy azt vágtad a fejemhez, hogy én öltem meg a gyereked...
- Mert így is volt...
- Hát ebben... naaaaggyot tévedsz... persze ettől még utállak, de a gyereket soha nem bántottam volna, ahogy Rea-t sem...
- De hát láttam, ahogy elhajtottál... ő pedig...
- Nem ÉN voltam... érted?...
- Akkor ki? - nézett rám keresztbe font karral...
- Azt... neked kell kiderítened...
- Nagyon vicces vagy... miért nem egyszerűsíted le és mondod el?
- Nem tehetem... ugyanis nem tudom... mögöttem jött egy kocsi, Rea kirohant utánam, mert beszélni akart velem... de én nem hallgattam meg... az útra szaladt és elütötte őt a mögöttem álló autó... aztán elhajtott, én pedig megpróbáltam utolérni...
- És nem ment?
- Nem... elveszítettem a városban... de... azt tudom, hogy milyen autó volt... egy vörös bmw...
- Hát ez... - hirtelen elakadt a szava... - talán tudom ki volt az... de utána kell járnom... Jamie... esetleg... segítenél? - nézett rám... annyira megdöbbentem, hogy a fékbe tapostam...
- Te normális vagy Biersack? Mi közöm hozzád?
- Rea miatt segítenél? Engem per pillanat úgyis utál...
- Ahogy én is...
- De ettől még... te is szereted őt és én is... ennyivel tartozunk neki...
- Jesszusom... csak lassulj le, mielőtt szívrohamot kapsz... bár akkor nem lenne veled több bajom...
- Akkor segítesz? - Máris láttam az arcán, hogy valami ördögi tervbe cseppentem... de talán így visszakaphatom Rea-t...
- Legyen... de bazdmeg magad akkor is... - fújtattam...

Fél órával később a lakásban ültünk... Rea szúrós tekintetét folyton a tarkómon éreztem... de nem hibáztattam érte... tudtam mit tettem... és bár bocsánatot kértem, tudtam azt is, hogy ez nem elég... bizonyítanom kell...
- Andy... kórházba kéne menned... - sziszegte alig hallhatóan...
- semmi baj... Jól vagyok csak bánt ami történt... Azt meg pláne hogy azt hittem, higy Ash...
- cssss , csak fogd be...- Rea lehajolt es egy csókot nyomott Andy szájára. Összerándult a gyomrom...
- lehet hogy ezt ne kelljen végig nézem...?
- senki nem kért rá hogy itt legyél...
- ha nem lennék Andy mostanra szetfagyott volna....
- Igazad van... Sajnálom... - Rea komolyan beszélt...
- én is....mindent... - egy rövidke pillanat erejéig eltunt közülünk a feszültség... Csak néztük egymást...
Andy keze zavarta meg Rea -t... Összefonódott ujjaikat néztem... Szeretlek Rea... Tombolt a gondolat az agyamban... De nem mondhattam ki...

24.

(bocsi, hogy rövid, de nem fog az agyam :) )

Andy:

Nem hallottam szirénát és nem láttam fényeket... nem a mentősök ügyködtek rajta, hogy kimentsenek, hanem egy fekete kapucnit viselő alak...
- Ne halj meg Biersack... ezt a luxust nem engedheted meg magadnak...
Kutatni próbáltam az agyamban, hogy honnan ismerős ez a hang, de nem ment... túl kába voltam... Némán folytatta a biztonsági övem vagdosását... majd felszisszent...
- Jó... kész vagyunk... és most kikotorlak innen, hogy aztán ha felépültél megölhesselek... - próbáltam fókuszálni az arcára... de árnyék lepte... kimászott mellőlem, nagy nehezen kitépte az ajtót én pedig kiestem az ülésről, egyenesen a sárba... már nem fájt a hátam...
- Ki... - nyögtem... nem jött ki hang a számon...
Megpróbált talpra állítani... de reccsent egyet a lábam...
- Hopp... ez biztos fájt... - rosszindulatúan felröhögött...
- Jamie? - döbbentem le... - azt hittem...
- Mit? Hogy soha többet nem láttok? Óh ugyan kérlek... színész vagyok... színpadias...
- Megölted a gyerekemet... - nyögtem és utána kaptam, de a törött lábam nem engedett, újra elestem...
Jamie az esőben állt és lenézett rám... leguggolt mellém és a hajamnál fogva felemelte a fejem...
- Most már tudod Biersack... én nem felejtek... te elvetted tőlem Reát... mindent elvesztettem... te visszakaptad őt... erre ki akarod nyírni magad... neeem... ne is álmodj róla... bosszúra éhezem és úgy is lesz... bosszút fogok állni, de nem most...
Elővette a telefonját és hallottam ahogy a mentősökkel beszél... az autó oldalának támaszkodtam és a lábamat szorongattam...
- Minden rendben lesz... - leült mellém... - nemsokára itt a mentő...
- Minek vagy még itt?
- Jajj hát irtóra élvezem a helyeztet... nem tűnik fel? - mosolygott, miközben levette a fejéről a kapucnit... máris látni engedve szökés tincseit... és elgyötört arcát...
- Szarul nézel ki angol gyerek... - nyögtem...
- Szerintem... Ebbe ne menjünk bele sárherceg... - mutatott rá a helyzet komikusságára... meglepődtem magamon, de elmosolyodtam...
- Ettől még gyűlöllek... - tisztáztam...
- Jah... nekem sem vagy a szívem csücske... mit kerestél itt? - nézett rám kérdőn...
- Berúgtam...
- Azt vettem észre... még mindig ömlik belőled a piaszag...
- Megcsókoltam egy lányt... Rea pedig... Jészusom Rea... kell a telefonom... a kocsiban van... megkérhetlek?
- Nagyon vicces vagy... komolyan azt hiszed, hogy... idehozom...
- Rea azt hiszi, hogy meghaltam... vagy mit tudom én... épp beszéltünk amikor...
- Jó... csak fogd be... - bemászott a roncsba a telefon után kutatva... - úristen... mekkora mázlid van... - ült vissza mellém...
A kezemben fogtam a még mindig működő telefont...
- Rea... - nyögtem a telefonba...
- Istenem Andy... hol vagy? Minden rendben?
- Itt vagyok... aaa... hol vagyok? - néztem magam mellé de Jamie nem volt sehol... pislogva néztem körbe... hallucináltam volna? Az előbb még ott volt...
- Kivel beszélsz? - hallottam Rea hangját... - Van veled valaki?
- Nem... én... egyedül vagyok és balesetem volt...
- Istenem... tudtam... jó lenne ha valahogy kitalálnád, hogy hol vagy... - hallottam, hogy fel alá járkál...
Mit is mondott Jamie a mentősöknek?... semmit... ez az... tuti...álmodtam...
- Rea...
- Látsz valamit?
- Nem... várj, jön valaki... - Egy autó fényszórója pont előttem állt meg... kiszállt belőle Jamie...
- Megjöttem.. - vigyorgott...
- Akkor mégsem képzelődtem... Rea... már nem vagyok egyedül... megjött a segítség...
- Hazaviszem a herceged... - hajolt a telefonhoz Jamie...
- J????????? - hallottam, hogy Rea telefonja koppan egyet... és szétkapcsolt...
- Most ez minek kellett????????? - üvöltöttem rá...
- Megmentettelek... de megmondtam h tönkre teszlek... - mosolygott ártatlanul...

23.

Rea: 

Sétáltam hazafelé, vihar készülődött... nem tudom, hogy bocsájthatnék meg újra... ahogy azt sem, hogy hogy számolhatnék el a saját lelkiismeretemmel, hiszen Ash...

Mindegy is... megérkeztem a Rebels szállására... Candy már el is tűnt... nem volt annyi bőr a képén, hogy elém álljon... Aley és Nova a kanapén ültek és valami idióta videojátékot nyúztak... Eleinte próbáltak felvidítani de rájöttek, hogy ez most reménytelen...

Az ablakban ültem és szomorúan bámultam kifelé... talán mindent elrontottam...

Elkezdett esni az eső is, csak, hogy fokozza a hangulatomat... 

Talán elveszítettem Andy-t... és talán Ash sem lesz többé ott, ha bajom van... nem számíthatok rá többé barátként...

Csörgött a telefonom, a kijelzőn Ashley neve villogott, nem tudtam eldönteni, hogy fel akarom e venni vagy sem, csak idegesen fogtam a rezgő tárgyat... végül felvettem, de elkéstem... Ash pont letette...

Nova rám nézett sandán...

- Majd visszahív... - nyögtem... azonnal újra felvillant a telefon, ezúttal felkaptam...

- Rea... Andy itt volt az előbb... azt hiszem, hogy beszélnetek kéne...szerintem azt hiszi, hogy velem vagy...

- Miért hinné...? 

A reggel történtekre gondoltam... miután Ashley vetkőztetni kezdett hirtelen meggondoltam magam... Andy-t szerettem, akármennyire is haragudtam rá... Sírtam... és talán kihasználhatta volna a helyzetet, mert gyenge voltam... Ash megértett, eltolt magától és rákérdezett... mikor bevallottam neki, hogy bár  nagyon jó lenne vele, én Andy-t szeretem... kicsit szomorúnak tűnt, de nem tartott sokáig... ettől függetlenül éreztem, hogy valami megváltozott a hangjában...

- Én épp zuhanyoztam, mikor kopogott... és szerintem... 

- Rossz aki rosszra gondol... - közöltem... 

- De hülye aki nem... - hallottam, hogy vigyorog egyet...

Rettenetesen aggódni kezdtem. 

Andy:

Az első utam a benzinkútra vezetett... megtankoltam az autót, a shopban pedig körbe körbe sétáltam.. néhány rajondó lány kiszúrt, de nem volt hangulatom hozzájuk, gyorsan lekaptam egy whiskys üveget a polcról és fizettem, majd beültem az autóba és elhajtottam... az ölembe csúsztattam az üveget és fél kézzel kinyitottam... és már öntöttem is le a torkomon a folyékony jótevőt...

Nem hiszem el, hogy máris megtette... kortyoltam... 

Rea Ashleyvel volt egész éjjel és még most is... talán hagynom kéne... megérdemlik a boldogságot... ittam... 

és ha ezt egymás karjaiban találták meg hát... hát akkor sem... dühöngtem... a gázba tapostam, miközben újra meghúztam a whiskys üveget... 

Már alig van az üvegben...

éreztem, hogy ennyi idő után elég hamar a fejembe szállt, de nem foglalkoztam vele... élveztem ahogy elködösíti az agyamat az alkohol és hagytam, hogy az agyamra telepedjen... az eső esett én pedig csak száguldoztam a városban. 

Csörgött a telefonom... többször hívott már Rea és Ashley is... de eddig nem vettem fel... miért nem egymást nyalják falják... ha már...

- Rea... kedves... 

- Andy?! Merre vagy?

- Épp... fogalmam sincs... - csuklottam egyet...

- Te részeg vagy?

- Miért nem Ashleyvel foglalkozol?

- Ash..??? Jézusom, te tényleg azt hitted... Andy félreértetted.... én nem...

Elejtettem a telefont... egy pillanatig csak bámultam magam elé... nem láttam az utat... éreztem, hogy az autó megrázkódik... a következő pillanatban már a fém síró hangját hallottam... ahogy az autó a fának szaladva szétzúzódott... a becsapódáskor lefejeltem a kormányt...fájdalmasan felnyögtem... a hátam és a fejem is fájt... bárcsak meghalnék... Rea nélkül nem akarok tovább élni...

Rea... hol lehet a telefonom... megpróbáltam előre hajolni, hogy megkeressem, de éles fájdalom futott végig a gerincemen...

Hátradőltem... és elsötétült a világ...

22.

Ash karjai között ébredtem fel. A kanapén aluftuwel egymáshoz bújva. Ki söpörtem egy kósza tincset az arcából. Elmosolyodott álmában. Talán hibát követünk el... Gondoltam mikozben vissza bújtam mellé.

Andy:

Egész éjjel vezettem... Emlékeztem rá hogy Ashley hányszor mondta el h Rea milyen szép és okos és mennyire hülye vagyok... Es most ott voltak kettesben...
Csak magadat hibáztathatod Andrew... Torkolltam le magam... Te lökted a karjaiba... És ki tujda... Talan nem használja ki a helyzetet... Nem... Én is tudom hogy Ash nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget. Fortyogtam a dühtől...
A telefon csörgése térített észhez...
ismeretlen szam...
- tessék?
- Candy vagyok cukorfalat... Kicsi Biersack... Tudod hogy hol van Rea?
- Ashley... vel... - nyögtem...
- szóval tudod... Pedig én akartam elmondani - megjátszott szomorúsággal nyugtázta, hogy ezúttal nem okozott fájdalmat...
- Ennyi?
- Nem... Arra gondoltam hogy most, hogy Fairy és Ashley egymást vigasztalják... Talan megvigasztallak...
- Candy... Hagyj engem békén...
Letettem és Ash lakása felé vettem az irányt...

Ashley:

Lassan nyitottam ki a szemem... Rea edesen szuszogott a mellkasomhoz bújva. Még nem tudtam eldönteni hogy most boldog merjek e lenni... Gyönyörű szemeit kinyitotta es mosolyogva rám nézett.
Ujjait végig futtatta a hasamon lévő tetoválás vonalain. Megremegtem tőle ami látszólag örömmel töltötte el... Nevetgélve folytatta...
egy darabig csak néztem, de egy idő után nem bírtam tovább...
- Rea... - suttogtam a nyakába, miközben fölém kerekedett ez az apró lány. A hajamba túrt...
- nem bírsz magaddal látom - mosolyogtam rá...
Válaszként levette a pólóját. Felszisszentem... Eddig tartottad magad Ashley... Gondoltam es máris vetkőztetni kezdtem...

Andy:

Elég volt az ajtó előtt állnom hogy idegesen egyik lábamról a másikra ácsorogjak...
Most mit kéne mondani...?
bekopogtam... Ash egy törölközővel a dereka körül nyitott ajtót... Azonnal elrohantam... Mint egy sértődött gyerek...