13.

Rea:

A lépcsőfordulóban álltam és végighallgattam Andy és Jamie társalgását... nem tudtam, mit mondhatnék, vagy mit tehetnék, teljesen leblokkoltam. A telefonomat a kezemben szorongattam eddig, de mikor megcsörrent, majdnem elejtettem ijedtemben. Újabb üzenet... Jamietől...

* Nagyon szeretnélek látni... nem így kéne, hogy vége legyen... szeretnék bocsánatot kérni... személyesen. Szeretlek!
Éreztem ahogy végigfolyik az arcomon egy könnycsepp, amit több másik követett. Csak sírtam, némán... nem az idegességtől, hanem mert szégyelltem magam, amiért én is ezt akartam.

* Rendben. Holnap délben találkozzunk...
Ahogy elküldtem az üzenetet végtelen lelkiismeret furdalás vett erőt rajtam. Nem mondhatom el Andynek... úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Letöröltem a könnyeimet és lesétáltam a lépcsőn.

- Irtó dögös vagy... - hallottam meg Ashley hangját...
- Hát te? - vigyorogtam rá..
- Megjöttünk pár perce...
- Mindenki?
- Nem, a Rebels még sehol...
- Sejtettem... - nevettem rá, miközben átölelt.
Ashley illata mindig olyan volt, mintha a sajátja mellett, épp a legújabb nője parfümjében fürdött volna meg...
- Új csaj?
- Honnan tudtad? - vigyorgott perverz fejjel, miközben a fenekemre csapott...
- Nagyon nagy pofon lesz Purdy... - halottam meg Andy hangát.
- Ehh... mindig a legjobbkor... - vihogott a bűnös barátjára, Andy-n bár látszott, hogy zavarja valami, nem szólt Jamie látogatásáról...
Kivágódott az ajtó, és Alex egyenesen nekirohant Ashleynek...
- Ajjajj... - nézett rá döbbenten... majd menekülőre fogta a dolgokat, ugyanis Ashley úgy döntött, hogy megfolytja...
Max mosolyogva állt az ajtóban. Bár le volt fogyva, máris sokkal jobban festett, mint a kórházban. Átölelt...
- Andy mindent elmondott? - nézett le rám félszegen
- Azt hiszem igen...
- Akkor... tudod mit érzek... Fairy én... sajnálom, hogy mindig csak a baj van velem... szeretlek, de tudnod kell, hogy ez nem változtat semmin... koncertezni akarok... és ennyi...
- Rendben... csak inkább szólj legközelebb, ha baj van. Megbeszéljük...
A mellkasába temettem az arcom, hogy elrejtsem a könnyeimet...
- Hé... nem sírsz, ugye?
Nem feleltem, ezért pontosan tudta a válasz...



A teraszon ücsörögtünk. Minden tökéletesnek tűnt, ám én éreztem a másnap nyomását... Jamie látni akart... én pedig titkolóztam Andy előtt, ami kicsit sem jó érzés... de egyszerűen nem tudtam mit is mondhatnék... nem értett volna meg. Még én sem értettem magamat. Max gyanakvóan nézett a másik oldalról, épp Ash és Jake között ült, láthatóan jó kedvűen. A többiek közül néhányan a medencében tomboltak, a medence szélén ültek. Csak Andy nem volt sehol... jó ideje nem láttam, amit nem tudtam mire vélni.
- Nem láttad Andy-t? - néztem Jakere, aki válaszul felmutatott a féltetőre...
- Azt hiszem... megjött az ihlete... - nevetett fel Ashley.
Az emeleti ablakhoz léptem és kimásztam rajta a tetőre. Andy kezében szokás szerint cigi füstölgött, a meggyötört szaggatott füzet fölé hajolva írt.
- Hé idegen... eltűntél...
- Szia... - mosolygott fel...
- Leülhetek?
- Gyere... - letette maga mellé a füzetet és az ölébe húzott... - hiányoztál...
- De hát itt voltam lent.
- Úgy gondoltam... hogy eddig... az elmúlt több mint egy évben...
- Andy... el kell mondanom valamit... de nem fogsz örülni...
- Találkozol Jamie-vel...
- Honnan tudod? - hajtottam le a fejem szégyenkezve
- Felhívott és eldicsekedett vele...
- Miért nem szóltál...
- Úgy döntöttem, hogy bízom benned és... bár nem tudom megérteni, de, ha így érzed jónak, akkor... hát találkozz vele...
- Le akarom zárni korrekten...
- Hát a korrektség nem éppen az angol gyerek ismertetője...
- De az enyém igen... - Alex csobbant a vízbe üvöltve... Ashley belökte...
Andy forró kezei végigsimítottak a hátamon a felsőm alatt...
- Jössz nekem eggyel... - nevetett... - a konyhás húzásod óta... nem bírok a gondolataimmal...
- Tudtam, hogy hatásos lesz... - mosolyogtam rá... egy másodperc alatt hanyatt találtam magam. Andy fölém hajol és egy pillanatig csak nézett... mikor lehajolt, hogy végre megcsókoljon, már minden idegszálammal kívántam őt. Eltűnt a tető... eltűntek a többiek, a hangoskodás megszűnt... csak mi léteztünk... csak mi ketten... a melleimet cirógatta, miközben vadul csókolt...
- Hé, innen azért elég jól lehet látni... - hallottam meg valahonnan a távolból Nova hangját...
- A fenébe... - nyögte Andy...- menjünk be... -vigyorodott el...