15.

- Rea! - nem is vettem észre, hogy felkaptam a csöngő telefont... mellesleg azt sem tudtam, hogy hol vagyok... kocsival hajtottam az utcákon körbe körbe vagy már világgá mentem volna?

- Rea!!!! - Andy hangja kétségbeesetten szelte át a köztünk lévő távolságot.

- Itt vagyok...

- De hol az az itt?????? - fogta könyörgőre és egy pillanatra magam előtt láttam elgyötört arcát. - Max fejét már hárman lógattuk a klotyóba, de nem hajlandó elmondani mi történt... 

- Nem vagyok... jól vagyok Andy... érted? Csak kell egy kis idő... most. Majd felhívlak...

- Rea!!! - letettem... 

Behajtottam az út melletti Motelbe, gyanús volt, mintha már elhajtottam volna mellette egyszer kétszer, de tudja a fene... csak arra vágytam, hogy egyedül legyek... Miután kivettem egy szobát, csak feküdtem az ágyon és bámultam az igénytelen plafont. Minden összefolyt, talán el is aludtam, bár hulla fáradtan tértem újra magamhoz. 

- Rea... - hallottam a nevemet újra az ajtó elől...

Megráztam a fejem, biztos, hogy csak képzelődtem...

- Nyisd már ki... - Rea... - kopogás... - tudom hogy itt vagy...

- J... mit keresel itt? - lapultam az ajtóhoz, hogy jobban halljam

- Engedj be légyszíves... ne kelljen már itt ácsorognom...

- Senki nem kért rá...

- Rea... kérlek... - a kilincsre csúsztattam a kezem...

- Beengedlek, de csak pár percet kapsz...

- Rendben...
Az ajtóban állt és kicsit sem úgy festett, mint akit nagy boldogsággal tölt el, hogy ott van... ami azt illeti elég idegesnek tűnt, néhány papírral a kezében...
- Kié?
- J... nem tudom...
- És mégis mikor akartál szólni?
- Ha kiderül, hogy a tiéd...
- Akkor hívjuk fel az illetékest... - széles vigyor terült el az arcán... a kezében a telefonnal fel alá sétált.
- Azért jöttél, hogy megint...
- Ne haragudj, de azt hiszem jó lenne tisztán látni... azt állítod, hogy szereted őt, mégis titkolod azt, hogy terhes vagy... mert lehet hogy a gyerek az enyém... Fene nagy szerelem mondhatom és persze ő nem vett észre semmit, de én itt vagyok most is...
- Mert követtél...
- Mert szeretlek... és mert szükségünk van egymásra... de ha te nem így érzed hát hívd fel... hívd ide és mondj el mindent... - a hideg falhoz ért a hátam, ahogy felém lépett. Az ajkai vészes közelségbe kerültek, magamon éreztem a leheletét... nyeltem egyet...
- Legyen... - vágtam az arcába és láthatóan nem erre számított...
Andy hamar felvette.
- Hé idegen... - szóltam bele elhaló hangon... elmondtam, hogy hol vagyok és hogy nagyon szeretném, ha odajönne...
- Ezt még megbánod... remélem akkor majd hozzám rohansz... - Jamie idegesen elrohant...

- De... Miért nem szóltál előbb?
- Ne haragudj én csak...  - nem volt időm befejezni. Andy kezei a derekamra siklottak és számra tapadt, hogy elhallgattasson.
A következő pillanatban a falhoz szorított, hogy ne akarjak megszökni. Éreztem az illatát és hogy vadul ver a szíve, ahogy az enyém is.
- Soha ne engedj el... - suttogtam és közben éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe...
- Nem kell kérned sem...-  újra a számon éreztem forró leheletét
- Andy... kicsit várj... - szóltam halkan, mikor a nyakamra siklottak csókjai... a csókjai hatására felnyögtem...
- Még mindig azt akarod, hogy várjak? - erőtlenül bólintottam... - ezzel nem győztél meg... - suttogott a számba.
Hideg érintését éreztem a combomon végig simítani, egyszerűen félrehúzta az útban lévő csipkés ruhadarabot és máris magamban éreztem az ujjait... megremegtem, magam sem tudom, hogy az érintésétől, vagy a hirtelen jött érzéstől, hogy mennyire kívánom az érintését.
- Ne... - nyögtem, de ezzel csak magamnak hazudtam.
A testem önálló életre kelt az érintése nyomán, a csípőm automatikusan mozdult és csak élveztem minden apró rezdülését... Végül már nem is ellenkeztem szóban sem. Megragadtam a kezét, hogy ne mozdíthassa... a számra tapadó ajkába haraptam, de csak finoman, nehogy elvegyem a kedvét... a fenekembe markolt két kézzel én pedig nyöszörögtem, amiért megvonta tőlem a hideg ujjait..., de nem kellett sokáig várnom, kaptam helyette mást. Még mindig a falhoz szorítva hirtelen belém hatolt én pedig zihálva a vállába haraptam... szinte azonnal megremegtem a gyönyörtől... képtelen voltam tartani magam. Andy nyaka köré fontam a karjaimat és csak hagytam, hogy újra és újra a csúcsra juttasson...

Végül zihálva feküdtem a mellkasára hajtott fejjel...
- Itt volt Jamie... - nyögtem ki végül
- Tessék? - pattant fel idegesen Andy
- Sajnálom... nézd... követett...
- Jó rendben... de nem értem miért...
- Mert azt hiszi, hogy az övé...
- És az övé? - nézett rám ingerülten
- Mondtam, hogy nem tudom... te is tudod, hogy mióta vagyunk külön... és veled mióta vagyok együtt... igazából... emiatt...
- Tudom... - ült le mellém és végigsimított az arcomon - sajnálom, hogy kiakadtam...
- Semmi baj, megértelek...
- Haza mehetünk? - kérdezte mosolyogva...
- Szerintem kihasználhatnánk... hogy kifizettem ma éjszakára a...  - közelebb hajolt... éreztem ahogy lélegzik... éreztem, hogy a keze végigsimít a testemen és éreztem, hogy az ajkai máris vészesen közelítenek, de mielőtt engedtem volna hogy újra elvegye az eszem, kisiklottam a kezei közül és a földön heverő ruhadarabjaimat kezdtem keresgélni...
- Hé... nem azt mondtad... - mosolygott vadítóan... nem tudtam ellenállni, bármennyire is határozott volt a döntésem, hogy inkább mennyünk még is haza... ehelyett mellé feküdtem újra, körbefontam rajta a karjaimat és a lábaimat és bármennyire is szerettem volna örökké a szemeibe nézve elveszni, végül elaludtam...
Hajnalban a benti sötétséget egy pillanatra megzavarta a gyufa... aztán az ajtó kinyílt és becsukódott...





A takarót magam köré csavartam és kiléptem a világosságba utána... Ahogy észrevett magához húzott a takarónál fogva és máris mosolygott...
- Nem akartalak felébreszteni...
- Inkább ott hagytál egyedül...
- Olyan édesen aludtál... - az ölébe húzott...
- Te pedig nem bírtad dohányzás nélkül...
- Nem... - fintorgott egyet... - hé... mi a baj? - nézett rám...
- Menjünk haza... - ott akartam lenni, azon a helyen amit mindketten otthonnak hívunk.
Valamiért mindennél jobban vágytam rá...