16.

*Jó rég jártam erre... tudom és sajnálom... de talán elnézitek nekem... a sokáig tartó várakozás oka Mila baba :)

Szóval visszatértem...egy rövid résszel... :) *


Letelt a békeidő... az egy hét alatt kerültük a témát... de utána nem volt visszaút...
Remegve ültem a váróban, Andy pedig a kezemet morzsolgatta amitől csak még idegesebb lettem... nem tudtam eldönteni, hogy valójában akarom e hogy ott legyen velem amikor kiderül...
- Andy...
- ... jó... lent megvárlak a kocsiban... - suttogta a számba és jelentőségteljesen megszorította a kezem... Néztem ahogy távolodik, aztán az ápoló hangja zavart meg...
- Bejöhet...
Az orvos percekig hümmögött a papírok felett, miközben a vállával szorította a füléhez a telefonját... amikor letette elfogott a hányinger...
- Nos... megvan az eredmény... - szédültem... - A minta amit leadott... egy... rágógumi? - vigyorgott rám...
Bólintottam...
- Elnézést... - újra csöngött a telefonja... amit a füléhez emelt... - pillanat - szólt bele... majd eltakarta a mikrofont a kezével... - 99%os az egyezés... most lépett a 13.hétbe.. egy hét múlva várom kontrollra...
Nem tudtam, hogy ekkora súly gördül majd le a vállamról... végigsimítottam a még lapos hasamon...

Andy a kórház bejáratánál ácsorgott, egy korlátnak dőlve és telefonon vitatkozott valakivel, de ahogy meglátott lecsapta a telefont és kérdőn nézett rám...
- Induljunk...
- Várj... mi a... Ki az... Rea... - próbálta fél szóban elhadarni a mondandóját...
- Majd a kocsiban... - láttam, hogy lefagyott egy pillanatra... aztán lehajtott fejjel az autóig trappolt... ahogy beültünk a kezébe vette a kezeimet...

- Bárhogy is lesz... ugye tudod, hogy mindenképp melletted maradok... Nos? - nézett rám reménykedve...
- Andy... - suttogtam... - te vagy az... te vagy az apa...
Nem tudom, hogy csinálta, de az ölébe kapott és átölelt... a hasamhoz hajolt
- Szia baba... én vagyok az apukád... tudod... nagyon várlak már... - a fülét odatapasztotta... - Azt mondja hogy nagyon szeret minket..
A könnyeim potyogni kezdtek a boldogságtól...


Andy:
Eltelt egy hónap... minden ellenkezésem ellenére Rea ott állt a színpad szélén és én talán még egyetlen koncert előtt sem voltam ennyire feszült...
Még a kezdés előtt odaszaladtam hozzá és megkértem újra, hogy inkább a buszban várjon...
- Andy.. - édesen mosolygott... jó kedve volt és nem akartam elrontani...
- Jó, de vigyázz magatokra... - megcsókoltam, de a rossz érzésem nem múlt el...


Mikor a színpadra léptünk a tömeg megindult előre...
Minden rendben volt... de az egyik szám után megláttam a tömegben Jamie-t és az addigi rettegésem szinte rémálommá vált... Rea-t kerestem a tekintetemmel... de nem volt sehol...