10.

Rea:

A hazafelé úton Jamie alig szólt hozzám... talán megértem... mikor megérkezett épp Andy öleléséből szabadultam... talán félreérthető volt... talán már J is tudja, nem olyan egyszerű mellettem lenni...
- Félek... - suttogtam amikor megállt a buszunk mellett...
- Miért?
- Félek, hogy lassan rádöbbensz mennyire nem egyszerű velem... félek, hogy Maxnak baja lesz és félek, hogy Andy soha nem fogja elfogadni ami történik... - sóhajtott egyet... - tudom, hogy nem szereted, de ettől még... én ígéretet tettem neki...
- Tudod... Simon... a könyveben... a csókjelenet után... Jace-re használja a következő monológot... "-Nem szeretem a szénsavmentes üdítőt. Nem szeretem a szar fiúbandákat. Nem szeretek közlekedési dugókban
ácsorogni. Nem szeretem a matekházit. Jace-t gyűlölöm. Érzed a különbséget?" nos... nagyjából azt hiszem így tudnám leírni, hogy mit érzek Andy iránt... - lehajtotta a fejét...
- Azt hiszem... megértelek...
Felnézett rám...
- De neked, nincs félni valód... imádom, hogy ilyen komplikált vagy... és tudtam, hogy mit vállalok... szeretlek Rea és ez így is marad... vannak furcsa tényezők az életedben és ezáltal a kapcsolatunkban is... de elfogadom... - Az autónak támaszkodva állt, még mindig rezzenéstelen arccal én pedig legszívesebben odarohantam volna a karjaiba omlani, de nem tettem, csak vártam, hogy befejezze... de nem volt folytatás, csak nézett... én pedig ráparancsoltam a fáradtságtól remegő lábaimra, hogy indulás... a kezei forrón érintették a bőrt az oldalamon, a felsőm alatt csúsztatta a kezeit a hátamig.
- Szeretlek... - a mellkasának döntöttem a fejemet és csak dünnyögtem... szorosabban ölelt és ujjai cirógatták a hátamat...
- Simon nem utálja igazából Jace-t... csak féltékeny egy darabig...- suttogta... - igazából... sokszor megmentik majd egymást... - néztem, ahogy elmosolyodik, az a fajta mosoly volt, amivel leveszi a lábáról a csajokat simán... majd lehajolt, hogy megcsókoljon
- Én nem kérem, hogy mentsd meg Andyt...
- Jó, mert nem vagyok Simmon... Jace vagyok... tudod... jóképű, dögös és kicsit sem egoista...
- Ohho... - elnevettem magam, ő pedig még mindig a karjaiban tartott.... - nos Jace, akkor ez esetben, ha nincs jobb dolgod... esetleg bemehetnénk... - mutattam a busz felé...
Magához szorított...
- Soha... - csókolt meg... - soha...- újabb csók... - ne hívj így többet...
- Hm?
- Azt hiszem... féltékeny lennék, ha lenne még egy személy a kapcsolatunkban... ráadásul Jace túl tökéletes, nem vehetem fel vele a versenyt...
- Kezdesz ijesztően tudathasadásos lenni - mosolyogtam rá
- Csak viccelek... mert, ha minden szerepemmel együtt kéne élnem, akkor kiszívnám a véred, agyon veretném magam Johanna-ért és talán... varázsolni is tudnék...
- Elég lesz... ennyi személyiség el sem férne benned... - nevettem fel... miközben végig simítottam lapos hasán...
- De... talán, ki tudja, biztos van bennem mindegyikükből egy kicsi.... - most már az ajkaira tapadtam, mielőtt tovább folytathatta volna....
- cssss...
- Rendben... menjünk be... - nyögte kért csók között.. felemelt, hogy könnyedén köré fonhassam a lábaimat és elindult a buszba, de megállított minket egy hang...
- Hé... - Kevin volt... - woahh... menjetek szobára...
- Miért, most, hogy ezt a szerepet játszod, a fiú lánnyal már undi???
- Ó hogy kapd be... - vágta J fejéhez ezzel nem kis öngólt lőve... - ... vagyis ne... Fairy, hogy van a tesód?
- Jól lesz... - mosolyogtam... ezek szerint Lilly kedvessége mögött azért húzódott egy adag álszentség... mindenkinek kitálalt vajon?... nem akartam idegeskedni ezen... csak Jamie nyakába csimpaszkodtam és hagytam, hogy becipeljen...

Másnap reggelre a busz előtt állt pár újságíró... pedig eddig megúsztuk a hírverést.
- Fenébe... - nyögtem, miközben őrült tempóban öltözni kezdtem... J az ablakon bámult kifelé árnyvadász szerelésben összefestve jelekkel...
- Semmi baj, megoldjuk... - azzal a telefonjáért nyúlt és valakit hívott. Nem hallottam sokat, de azt láttam, hogy úgy húsz perccel később elszállingóznak a paparazzók.
- Rendben vagy? - kérdezte Jamie, miután letette a telefont.
- Igen... csak eléggé megrémültem, nem tudom mit mondhatnék nekik...
- Semmit... bármit mondanál ráharapnának... Max állapota nem éppen szerencsés... de azt hiszem tudok segíteni... - nem rám nézett, hanem csak maga elé beszélt... - ismerek egy orvost, aki tud neki segíteni...
- Nem tudom mit akar... és azt sem, hogy én mit akarok... csak annyit, hogy ilyenkor az újságírók hiányoznak a legkevésbé... most pedig be kell mennem Max- ért a kórházba...
- Rendben...- motyogta maga elé...
- Hé... látom, hogy valami nem oké... - állítottam meg...
- Nem... valami nem oké... de megoldom... - mosolyodott el... - kérlek bízz bennem...
Bólogattam... ő pedig átölelt. A kezembe ejtette a kocsikulcsát...
- Vigyázz magadra...
- Te is... meg ne öljön egy vámpír... - elnevette magát és közelebb húzott.
- Kizárt... - megcsókolt, de megszólalt a telefonom... - fenébe... - motyogta...majd intett egyet és kilépett a buszból én pedig a kijelzőre néztem... Andy... Jamie után néztem, aki látszólag a legkevésbé sem volt jó kedvében egész reggel... a telefon elhallgatott... én pedig bevágtam a táskámba, beültem a kocsiba és elindultam a kórház felé.

Andy a kórház előtt állt. Látványosan unatkozott.
- Nahát, elhagytad a telefonodat? - kérdezte epésen, mikor mellé értem...
- Szar reggelem volt...
- Én pompásan keltem... reggel egy csapat újságíró környékezett meg, hogy tálaljak ki, arról, mi van köztünk, mi van közted és Jamie között... és hogy mióta tudjuk, hogy Max drogozik... nem mellesleg... mi köze a drogfüggőségének hozzám...
- Nálunk is jártak, de Jamie elintézte valahogy... nem jöhetnek be többet a forgatási területre...
- Nem tudod ki volt?
- Van egy tippem, de azt hiszem, J majd elintézi... elég furcsán viselkedett reggel... - felértünk az emeletre, ahol Max kórterme volt. Egy nővérke jött felénk azonnal.
- Reggel megszálltak minket az újságírók, a barátjukat átvitettük egy másik intézménybe... egy speciális...
- Rehabra? - nézett a magyarázkodó nőre Andy... mire az bólintott csak és átnyújtott egy papírt, amin a cím állt és sietősen tovább rohant...
Döbbenten álltam egy pillanatig és csak bámultam a cetlit... Andy megfogta a karomat és elkezdett kifelé húzni...
- Menjünk...
A kocsiban ülve az útra próbáltam koncentrálni és arra, hogy utolérjem az őrült módjára száguldozó Andy-t... megérkeztünk.
- Micsoda hely... - néztem fel... rendezett park, egy gyönyörű épület és egy kovácsoltvas kerítés fogadott minket... szép hely volt... mikor bejutottunk a portán, belülről nézve is minden szinte tökéletes volt, mégis árasztották magukból a falak a bezártságot... a torkomba gombóc nőtt, ahogy az ápoló vezetett minket... egy napos szoba közepén, az ágyon ücsörgött Max... elgyötört arccal, de halványan mosolyogva.
- Max... - felé rohantam, de az ápoló elkapott és végigmotozott, mint előtte már a portán is az őrök... láthatóan nagyon élvezte a munkáját... Andy felől halk morgás hallatszott, de nem foglalkoztam vele, ahogy végzett, berohantam a szobába és Max nyakába borultam...
- Végre megvagy...
- Fairy... - üveges tekintete elárulta, hogy még mindig nem tisztult ki teljesen a feje
- Hazamegyünk... - suttogtam, de Max megfogta a karomat...
- Nem... végig akarom csinálni... jó nekem itt... itt nem találnak meg... és utána... minden rendben lesz megint...
- Maxim... ugye tudja, ha most úgy dönt, hogy itt marad... nem látogathatják, csak három hét múlva... és nem mehet ki előbb... - mondta az ápoló gépiesen...
- Tudom, megértettem... - hajtotta le a fejét...
- Biztos ezt akarod? - néztem rá, miközben egyik ujjammal kisöpörtem egy kopott kék tincset az arcából...
- Biztos... érted, a bandáért... - mosolygott egyet... - de most menj el Fairy... nem akarom, hogy itt maradjatok... - bólintottam, egy puszit nyomtam a homlokára - várj... Andy, itt maradnál egy kicsit?
- Persze...
- Én majd kint megvárlak... - nyögtem... a kocsinak támaszkodva dohányoztam és vártam. Andy percekkel később jött kifelé mélyen elgondolkozva... Nem is figyelt rám, csak elindult a saját autója felé...
- Hé... idegen...
- Bocs, menjünk enni... - motyogta, azzal faképnél hagyott... a kocsiban ültem, amikor megállt mellettem és átszólt... - követsz?
- Persze... - fintorogtam rá... nem értettem, hogy mi történt... de reméltem, hogy kajálás közben kiderül...
Annak a gyorsétteremnek a parkolójában álltunk, ahol Jamie először megcsókolt... Andy autójának motorháztetején ültünk.
- Mi történt miután kijöttem? - kérdeztem, miközben magamba gyűrtem egy adag sült krumplit.
- Max megkért, hogy ne engedjem neked, hogy bemenj hozzá... azt akarja... illetve pont, hogy nem akarja, hogy lásd őt szenvedni...
- De három hét...
- Nem... azt kérte, hogy amíg bent tartják... ne látogassuk... Fairy... tudod te, hogy... Max mennyire szeret téged?
Megráztam a fejem...
- Én is szeretem, hiszen olyan mintha a bátyám lenne...
- A helyzet az... hogy Max nem... ezt szerintem nem tőlem kéne hallanod... de megkért rá, hogy mondjam el... Max évek óta... szerelmes beléd... és a helyzet az, hogy ezért utált engem régebben... most pedig ezért utálja Jamie-t... egyszer, miután összejöttél vele, Max megkeresett engem és azt mondta... úgy érzi, hogy már nincs családja, mióta mi nem vagyunk együtt... - már potyogtak a könnyeim...
- Akkor mindez... az én hibám? - néztem rá...
- Nem... - közelebb húzott, én pedig a vállára hajtottam a fejem... - nem a te hibád, hanem az én hibám... mint minden... ha én... akkor nem teszem azokat a dolgokat... mind a mai napig... minden rendben lenne... - a távolba meredt... mintha már máshol járna... - komolyan azt hittem, hogy minden helyre jöhet, de már kezdek nem hinni benne... túl sokunk életét tettem tönkre... - lenézett rám... - sajnálom
Akaratlanul is az ajkaihoz érintettem az enyémet... szinte égetett ez az apró szikrányi érintés... de szükségünk volt rá... mindkettőnknek...
- Sajnálom... - nyöszörögtem... - tudod hogy nem...
- Tudom, de azért ez most erőt ad... - mosolygott... - nem felejtettem el, hogy Jamie az utamban áll...
- Héé...
- Komolyan... ki fogom nyírni... - nevetett a fülembe...- de majd csak, ha már te is akarod...
- Soha nem akarom majd... - nyeltem egyet... - szeretem őt...
- Ahogy engem is... - húzta halvány mosolyra a száját...
- Téged is... -bólintottam - de te... megbántottál...
- Seggfej vagyok... - vigyorgott magán... - borzalmas...nagy... seggfej....
- Fejezd be... nem kellett volna...
- Újra és újra megteheted... attól még semmi nem változik, csak tartod bennem a lelket... - nézett a szemembe...
- Nem tehetem... nem lenne fair... Jamie-vel szemben... mert szeretem őt...
- Haza vigyelek?
- Nem hagyhatom itt a kocsit... - mutattam rá...
- Tényleg... csak olyan furcsa, hogy újabban ezzel a csodajárgánnyal jársz. Jobban szerettem, amikor érted kellett menni régen... - lecsúsztam a motorháztetőről...
- Azt hiszem ideje mennem... - mosolyogtam rá keserűen... - sajnálom, hogy...
- Megcsókoltál? - vigyorodott el... - Ne sajnáld... nem mondom, hogy felejtsük el... mert nem akarom elfelejteni...
- Andy... nem csók volt, csak egy... puszi...
- Rendben, ahogy te akarod... - nevetett fel... én pedig bevágódtam az autóba és elhajtottam...

9.

A plafonon lévő ablakon bámultam kifelé az éjszakába. Jamie még forgatott én pedig szerettem volna csak némán hozzábújni, de nem mindig az van amit szeretnénk... Lilly visítozása törte meg a csendemet...
- ... akkor miért nem csinálod meg vele... oldjátok meg... leszarom... - azzal a cipősarkai végig döngtek a betonon. Kopogtak...
- Gyere... - akárki is az... gondoltam, de csak újra kopogtak... mikor végül kelletlenül kinyitottam az ajtót... Ott állt Max...
- Hát te? - néztem rá döbbenten. Nem emlékeztem, mikor találkoztunk utoljára, de egy biztos.... borzalmasan festett...
- Én is örülök... - szólalt meg elcsukló hangon, majd összecsúszott a busz lépcsőjén... azonnal a mentőket tárcsáztam...
Lilly volt az egyetlen, akinek feltűnt, hogy valami baj lehet, mert egyszer csak megjelent a busznál...
- Hé.. minden rendben?
- Nagyon nincs most hangulatom hozzád... - néztem rá könyörgően, Max fejét az ölemben tartva...
- Mi a fene... nem akarlak... mindegy...
- Már jön a mentő...
- És ő ki?
- A bátyám... - sziszegtem... hiszen a zenekar minden tagja olyan volt, mintha a testvéreim lennének... Lilly meglepő módon leült mellém...
- Itt maradok veled... J még forgat, gondolom nem akarod zavarni...
- Nem... és köszi... - próbáltam visszafogni a hányingert, amit a közelsége okozott...
- Tudod én nem vagyok olyan szörnyű...
- Aha... a bemutatkozásod épp erre engedett következtetni... - akaratlanul is elfintorodtam, visszagondolva a szavaira... "Te meg ki vagy.... jaaa, már tudom... jól smárol a pasid aranyom..."
- Néha kicsit elragadtatom magam... de nem kell komolyan venni... - Max felnyögött... - hé, a tesód... be van lőve... - suttogta maga elé... szerintem nem kéne a mentősöknek ideéri... - húzta el a száját... bevágtatott a buszba és egy gyógyszerrel és pohár valami gőzölgő lével tért vissza... lenyomta Max torkán a gyógyszert és megitatta vele a valamit...
- Ez meg mi? - kérdeztem...
- Aszpirin és meleg víz... és most a helyedben... megfordítanám... - segített felültetni a nyöszörgő Max-ot, aki abban a minutumban, hogy függőlegesebb helyzetbe kerül végig hányta a busz oldalát..., közben Lilly felhívta a mentősöket, hogy ne jöjjenek, mert téves volt a riasztás...
- Fújj... - lépett egyet hátra... - de legalább most már jobban lesz...
- Kösz, hogy segítettél... - rágyújtottam... Max a buszban aludt... - nem tudom mikor történt mindez...
- Mármint, hogy mikor lett drogfüggő a tesód? -
- Nem csak azt... sok minden történik körülöttem, amit nem tudok kezelni... - mosolyogtam rá és felé nyújtottam a cigis dobozt...
- Nem köszi... sajnálom, amit múltkor mondtam... mármint Jamieről... nem akartam, csak tudod elég rossz úgy forgatni, hogy lépten-nyomon hallod, ahogy összesúgnak a hátad mögött... - lehajtotta a fejét... - nem könnyű senkinek...
- Talán tehetnél ellene... nem tudom mi váltotta ki... hogy nem kedvelnek... de talán... ha velük is ilyen lennél, mint most velem... - mosolyogva rám nézett...
- Talán lehetnék... talán én vagyok a hibás... de van még valami...
- Tetszett neked Jamie... én pedig jöttem és bekavartam... - mosolyogtam rá, ő pedig lefagyott...
- Honnan...
- Tudod van egy jó barátom... ez az ő véleménye volt... de látom igaza van...
- De azért remélem nincs harag, végül is már nyertél... - mosolygott a lány... - tudod mit... nincs kedved megnézni a forgatást... tudod itt vagy nem is tudom mi óta, de még egyszer sem láttalak, hogy néznéd is....
- Valójában... láttam egyszer kétszer, de nem túl közelről...
- Akkor gyere... a bátyád, most úgy is ki lesz ütve reggelig...- elhúztam a szám, amikor nem figyelt oda, de beleegyeztem....
Jamie elmosolyodott, mikor odaértem, majd lefagyott, mikor meglátta mellettem Lilly-t...

Andy:

Még mindig iszonyatosan dühös voltam magamra, amiért megint olyan közel hajoltam, de egyszerűen nem tudtam ellenállni... újra érezni akartam a csókjait, de még nem jött el az én időm... megcsörrent a telefonom...
- Max?
- ... ments meg... - nyögte a srác a telefonba...
- Hol vagy? - ültem fel az ágyban
- Valami buszban...
- Te részeg vagy?
- Nem egészen... várj... - hallottam hogy motoszkál... - azt hiszem Jamie busz... - hallottam, hogy öklendezik...
- Max...
- Ja még itt vagyok... ments meg... - kérlelt...
- Jól van, érted megyek... - kapkodva felöltöztem és elindultam a forgatásra, közben hívtam Rea-t
- Andy... - hallottam meg a hangját, körülötte hangzavar volt...
- Rea, figyelj... segíts nekem... Max veled van?
- A buszban... miért?
- Érte megyek... felhívott, hogy mentsem meg, mert nem tudja hol van...
- Andy... Max belőve jött a forgatásra... - némán tapostam a gázt...
- Mindjárt odaérek... - vágtam rá és letettem a telefont...
Mikor odaértem, Rea a busz előtt ült a rettenetesen kinéző Max mellett...
- Te jó ég... - nyögtem... Max az arcomba bámult, nem tudom mi történt vele de egy biztos, nekem az elmúlt egy évben soha nem sikerült annyira kiütnöm magam mint neki most...
- Végre... most... végre... kibékülhettek... - mosolygott... kék hajában mostanra zöldes és sárgás színűre kopott tincsek voltak, Rea az arcát törölgette egy nedves törlőkendővel, mint egy aggódó anyuka...
- Nincs túl jól... - nyelte le könnyeit...
- Talán bevihetnénk a kórházba... - Rea bólintott... azt hiszem az jó lenne...
Jamie közelített felénk... pont úgy festett, mint akit összefirkáltak, de most valahogy nem tartottam megfelelőnek az időt, hogy ezen pörögjek...
- Hello - köszönt oda, majd aggodalmas arccal méregetni kezdte Max- ot amitől ökölbe szorult a kezem... Max hozzánk tartozik és nem az ő dolga... lehet hogy most Rea vele van együtt, de Max nem... Max az egyike a köztünk lévő kapocsnak...
- Bevisszük a kórházba... - nézett Fairy a szőke fiúra, amitől hirtelen kedvem támadt rohadtul lefejelni a srácot... de csak nyeltem egyet...
- Rendben... menjek én is?
- Nem kell, pihenj csak...
- Nem hiszem, hogy tudnék...
- Akkor, ha kész vagytok és lesz kedved gyere utánunk... - Rea egy csók erejéig lábujjhegyre állt...
Elfordítottam a fejem... a gyomrom akkora volt, mint egy szem mogyoró... és most még az is a torkomba csúszott... Max-ra néztem, aki idő közben visszaaludt a székben, amit a busz elé tettek. Ahogy végig néztem mindenen egy pillanatra olyan volt, mintha ott sem lennék.
- Mehetünk... - lépett oda Fairy...
-  Rendben, gyerünk... - összekapartuk Max- ot és bevittük a kórházba. Ott azonnal ellátták, miközben néha fejcsóválva jöttek mentek mellettünk... néha hallottunk egy egy " zenészek" vagy "sztárok, nem tudnak magukkal mit kezdeni" megjegyzést, de nem vettük magunkra... Pár órával később Rea az ölembe hajtotta a fejét és elaludt. Valamit álmodott... legnagyobb meglepetésemre többször is a nevemet motyogta...
Istenem... mit tettem, elveszítettem és most mintha... kitépnék a szívemet...
- Elnézést, önök hozták be a kék hajú fiút?
- Igen...
- Rendben, ami azt illeti a srác jól lesz, holnap hazamehet, addig maguk is menjenek nyugodtan, mert aludni fog... nincs értelme itt maradniuk... - mondta az orvos és már rohant is tovább...
A karjaimba vettem Fairyt... olyan törékeny... mielőtt betehettem volna a kocsiba felébredt...
- Hé, elrabolsz?
- El... az orvos hazaküldött... Max rendben van, de aludni fog, ezért közölte, hogy menjünk haza, holnap kiengedik, majd akkor bejövünk érte...
- De most már letehetsz... - mosolygott rám
- Rendben...- a talpára állítottam, de nem akaródzott elengedni... átöleltem és ő most nem ellenkezett...
- Köszönöm, hogy itt vagy... - motyogta a mellkasomba édesen...
- A család az első... emlékszel... - elszorult a szívem, ahogy eszembe jutott Max arca amikor felkeresett, és jól elláttam a baját... "hiányzik a nyomi családunk...és ezzel nem csak én vagyok így és irtó dühös voltam rád, amiért elbasztad..."
- Tudod, sokszor eszembe jut, amikor minden rendben volt és együtt voltunk... mármint mindannyian... a srácokkal... és hiányzik amit akkor éreztem, de aztán... mindig eszembe jut... hogy a mosdóban döngeted a vadidegen csajt... és utána amikor mellém léptél a színpadon... és megaláztál, mintha mindenről én tehetnék... és olyankor újra haragszom rád kicsit... - hátra lépett én pedig elengedtem... épp jókor, mert megérkezett Jamie...

8.

Pár nappal később átköltöztem. A buszban élés már megszokott volt számomra nem okozott problémát. Az viszont igen, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni...
Eltelt pár hét, azóta az este óta nem találkoztam Andyvel, az utolsó koncertek után a BVB turnéra indult, Alex, Nova és Max viszont a forgatási helyszíntől nem messze béreltek egy lakást, így hozzájuk gyakran átmehettem volna, de Max furcsán viselkedett egy ideje és nem tudtam őt kezelni... ahogy kiléptem a buszból a könyvben lévő rohadt üvegház díszletét láttam, rögtön beugrott a csókjelenet és máris Alexet tárcsáztam... harmadik napja forgatták ezt a jelenetet és nekem hánynom kellett tőle, hogy ahányszor Lilly Jamie nyakába csavarodott éreztem, hogy elborul az agyam... utáltam féltékenynek lenni... vissza akartam kapni a régi önmagamat Jamie mellett... éljenek a színészek... Jemima állt mellettem, eddig észre sem vettem, annyira elfoglalt az öngyújtóm kattogtatása...
- Én már tuti, hogy feladtam volna... - adott tüzet...
- Köszi...
- Hogy bírod?
- Nem mindig jól...
- Szerintem ha vödörbe nyomhatnád Lilly fejét jobb lenne... - vigyorgott én pedig elnevettem magam... - tudod, voltam már hasonló helyzetben...
- És hogy bírtad ki?
- Nem mindig jól... - nevette el magát... - de J szeret téged... látszik, ahogy állandóan néz... és egy ilyen csók... nem jelent semmit... - mosolygott bátorítóan...
- Tudom én... csak
- Azt hiszed, hogy Lilly szebb nálad, jobb nálad, okosabb nálad...
- Kicsit...
- Nem... ami azt illeti... ő egy hisztis, felfuvalkodott nagyképű... szia Kev... - köszönt oda a filmbéi bátyját alakító srácnak, aki baljósan méregetett minket...
- Szerintem ne itt beszéljetek a dívánkról... még a falnak is füle van... - nevetett...
- Istenem, ha tudnátok, hogy mennyire jó, hogy itt vagytok... - mosolyogtam... - nem gondoltam volna, hogy másnak is problémája van...
- Ohhh... ha tudnád... - vigyorgott Kevin
- Megint én vagyok a téma? - lépkedett el mellettünk Lilly...
- Szerintem csak te gondolod, hogy mindenki veled foglalkozik... - vágta a fejéhez Kev
- Miért gondolod, hogy te vagy a téma...? - néztem rá...
- Te meg ki vagy.... jaaa, már tudom... jól smárol a pasid aranyom... - hajolt felém...
- Szerintem fogalmad sincs mennyire... - mosolyogtam, de belül majd fel robbantam...
Elvonult végre én pedig könnyes szemmel Jemima felé fordultam...
- Ne... - suttogta, miközben átölelt... - nem hagytad magad... iszonyatosan jófej és erős csajszi vagy... ne akadj most ki...
- Mi történt? - hallottam meg Jamie hangját a hátam mögül...
- Lilly...
- A fenébe is már... - Magához húzott... - ne haragudj... nem akartam, hogy ez legyen...
- Felkészíthetted volna hogy egy gusztustalan ribanc a csaj... - nézett Kevin J-re...
- Semmi baj... - nyögtem... - nem az ő hibája...
A busz felé indultam, mikor megcsörrent a telefonom.
- Hé idegen... - hallottam meg Andy hangját...
- A legjobbkor hívsz... mikor...
- Épp feléd tartok, szünetet tartunk, mert Jake beteg lett... a srácok háza előtt várlak... ha neked jó...
- Tökéletes...
- Szer... szia...
- Szia...
Visszasétáltam de már csak Kev volt ott
- Kevin, szólnál Jamie-nek, hogy el kellett mennem?
- Persze...
- Köszi...

A ház felé sétáltam... nem volt messze így hamar odaértem. Andy már várt. Az autónak támaszkodva mosolygott, mikor mellé értem...
- Napozol?
- Olyasmi...
Beültünk a kocsiba és elindultunk...
- Hova megyünk?
- Nem tudom, csak... megyünk..
- Rendben... - egyeztem bele...
- Addig elmesélhetnéd, hogy mi a baj...
Beszámoltam neki Lillyről... csak némán hallgatta a történteket, nem fűzött hozzá semmit.
- Ez csak egy film... - morogta végül, legnagyobb meglepetésemre...
- Andy... én tudom, hogy nem éppen veled kéne megbeszélnem...
- Várj... mielőtt nagyon belemerülsz, szeretnék elmondani valamit... én eldöntöttem, hogy most... elfogadom ami történik. Melletted állok, annak idején az angol gyerek a legjobb barátod volt, amikor én bántottalak... most hagy legyek én a barátod... olyan barát akinek elmondhatsz mindent...
Bekanyarodott egy kávézó elé...
- És most, iszunk egy kávét...
- Végre valami jó hír... - mosolyogtam, miközben próbáltam elhinni neki az előző monológját... nem voltam benne biztos, hogy tartani fogja magát... Miközben leültünk az arcát fürkésztem...
- Rea, tudod ugye, hogy szeretlek... de az a fontos... hogy boldog vagy... én pedig része lehetek az életednek ha így hát így... - kevergette a kávéját...
- Én... - nem tudtam mit mondhatnék...
- Csak engedd, hogy a barátod legyek... - nézett a nagy kék szemeivel...
- Ez nem is kérdéses... - mosolyogtam
- Szép lánc... még nem láttam...
Nyeltem egyet, kezdett kínos lenni az egész... az exemmel beszélgetni a jelenlegi kapcsolatomról... áradoztam volna Jamie-ről, ha Andy egy lány lenne akit hetven éve a legjobb barátnőmnek tudok be... de így nehéz volt...
- Igen, mert új...
- Fairy... ne érezd rosszul magad... tényleg elfogadtam a szitut... szóval... - könyökölt fel az asztalra, megtámasztva az állát - mesélj...
Ez tuti valami rossz álom... gondoltam
- Hát... Jamie-től kaptam...
- Ezt sejtettem... és minden rendben veletek... Lilly-n kívül persze...
- Lilly is rendben van... mindenki utálja, szóval... így annyira nem vagyok hátrányban... - nevettem...
- Amúgy sem értelek, miért lennél hátrányban... az angol gyerek veled van együtt... nem vele... és szerintem pont ez a baja... talán tetszik neki...nem tudom felsorolni hányszor láttam olyat, hogy a forgatás alatt a főszereplők egymásba szerettek... talán a csaj... azt gondolta, hogy majd velük is így lesz... erre jött egy gyönyörű apró tündérlány, aki elcsavarta a főhős fejét... nem éppen szokványos befejezés.. - nevetett...
Kisétáltunk az autóhoz...
- És te? Milyen volt a turné eddig? - kérdeztem, mikor megállt mellettem és az autónak támaszkodva rágyújtottunk...
- Hát... a szokásos... semmi extra, csak Jake lebetegedett, ezért el kellett tolnunk az időpontokat végül... - mosolygott...
- És nincs valaki...
- Rea... az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy túlléptem rajtad... - annyira közel volt hozzám, hogy megint kellemetlenül kezdtem érezni magam... elfordítottam a fejem...
- Sajnálom... - nyögtem - visszaviszel légyszi?

7.

Rea:

Arra ébredtem, hogy valaki kopog az ablakon...
- Andy... - nyitottam ki az ajtót. Leguggolt mellém...
- Minden rendben?
- Ezt én kérdezhetném... miért alszol egy kocsiban...?
- Ez Jamie kocsija... egyedül jöttem... - eszembe jutott, hogy talán nem kéne beszámolnom az estéről... - kölcsönadta, hogy hazahozzam magam, mert forgatnak...
- Ez még nem válasz arra, hogy miért aludtál itt, de mindegy... valójában... - mosolygott - azért jöttem, hogy megbeszéljünk valamit... - megfogta a kezemet és kihúzott az autóból.
- Ajjj... - a kócos hajamba túrt...
- Gyere, szerzünk egy kávét... elég hosszú éjszakád lehetett... - vigyorgott...
- Csss... miről akarsz beszélni? - kérdeztem, miközben maga után húzott... a BVB busz előtt aztán otthagyott, majd két bögrével tért vissza...
- Tegnap beszélgettünk Max-el... és arra jutottunk, hogy jó lenne, ha a két zenekar újra elkezdene összejárni, persze... Jamie is jöhet...
- Hmmm - bólogattam a kávét kortyolva... - ez jó ötlet... bár J nem nagyon fog ráérni mostanában... forgatnak...
- Nahát... akkor sok időt töltünk majd együtt... - vigyorgott
- Nem mondanám... ami azt illeti odaköltözöm vele a forgatásra, ha vége a fesztiválnak... persze nem leszek odaláncolva, szóval találkozhatunk bármikor...
Láttam, hogy kicsit elszomorodott...
- Mindegy, a lényeg, hogy azt találtuk ki, hogy ma este a koncertetek után csapunk egy sütögetős bulit... jó lesz?
- Király... - vigyorogtam... a kávé felébresztett
- Most menj, egy óra múlva kezdtek... - vihogta...
- Atyaég... - rohantam vissza a buszunkhoz. A Nova és Alex persze rég kész voltak, elrohantam fürdeni... Max lépett be mellém a zuhany alá...
- Hééé
- Hagyjál már... láttam már... de sietnünk kell...
- Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre kell fürdenünk... MAX... - sikítottam...
- Mi a fene van itt??? - nézett be Nova...
- Húzz kifelé... - üvöltöttem...
- Hát de te kiabáltál... és Max miért fürödhet veled??? - nézett megjátszott szomorúsággal...
Gyorsan letusoltam Max mellett és megmostam a hajam... kiléptem, és olyan gyorsan, ahogy csak bírtam elkészültem... fél órával később fellépőruhában szárítottam a hajamat...
- Kész vagyok... - léptem ki...
- Na végre... - hallottam a kórust.
A koncert után Ashley várt minket a színpad szélénél.
- Mehetünk?
- Persze... - vigyorogtam rá.
Úgy éreztem magam, mitha visszarepítettek volna az időben... egy dolgot kivéve. A tűz körül ültünk mindannyian, a srácok hangosan beszélgettek, söröztek és vihorásztak, Ashley és Alex egymást gyilkolták, Max közben pedig irtó cikis sztorikat mesélt... többek között a mai közös fürdésünket, ami mindenki vihogott, kivéve engem... Andy mellettem ült és a tüzet bámulta...
- Hiányzott ez... - mosolygott rám... - bár még mindig nem minden került a helyére... - hajolt a fülemhez suttogva...
- Andy... ezt ne... -nyögtem...
- Addig jó, amíg ilyen hatással vagyok rád... megmondtam... harcolok érted amíg csak lehet... - egy puszit nyomott az arcomra... én pedig éreztem, hogy megint folyni kezdenek a könnyeim... hiába voltam Jamie-vel és tudtam, hogy egyre közelebb érzem magam hozzá, mégsem hazudhattam, hogy nem hiányzik Andy... ettől pedig rohadt dühös lettem magamra...
- Mennem kell... - pattantam fel... zsebre vágtam a kezem és elindultam a busz felé átöltözni, de Andy utánam szaladt és átölelt...
- Sajnálom... nem csinálom többet... - suttogta a hajamba... - megígérem, csak ne távolodj el... kérlek...
- Nem teheted ezt velem... én azt hiszem, hogy szeretem Jamie-t... de ez nem jelenti azt, hogy nem vagy rám hatással... és amit teszel... azzal fájdalmat okozol... bár talán megérdemlem... amiért nem melletted vagyok és én is fájdalmat okoztam neked...
- Nem erről van szó Rea... egyszerűen, csak éreznem kell, hogy még mindig... akarsz engem valahol... - nem engedett el, ami pillanatnyilag nem is tűnt annyira kellemetlennek...
- Soha nem leszel közömbös számomra Andy... ezt te is tudod... de itt és most... ez nem a te lehetőséged a boldogságra, hanem az enyém.... és ha egy szemernyi esélyem is van rá... hogy Jamie-vel együtt boldogok lehetünk... hát azt hiszem ennyit megérdemlek azok után ami történt...
- Igazad van... Talán Jamie az angyal... én pedig... a gonosz...
- Ne csinálj úgy, mintha ártatlan lennél... tudod azon az estén nem csak megbántottál,hanem meg is csaltál engem... hiszen még együtt voltunk... - hajtottam le a fejem...
- Pontosan fel tudom idézni a pillanatot, amikor a mosdóban rátok nyitottam és még csak észre sem vettél... a lány úgy vonaglott rajtad, mint valami vadmacska... én pedig a döbbenettől nem tudtam mást tenni csak kirohantam onnan és azzal nyugtattam magam, hogy mindez csak a drogok miatt van... meg akartam neked bocsájtani... esélyt adni... de akkor jött a megalázás... ami már nekem is sok volt... hetekig próbáltam meggyőzni magam, hogy talán kellett volna egy esélyt adnom... és amikor a minap a segítségemet kérted... én elgyengültem... nem kellett volna... az a csók... nem bántam meg, de talán jobb lett volna, ha nem történik meg, mert újra minden sebemet feltépted... szeretlek és mindig is szeretni foglak... és talán majd el jön az ideje... amikor mindketten egyszerre gondoljuk komolyan... - keserűen rámosolyogtam, de ő csak döbbenten állt...
- Te végig tudtad... és meg akartál... bocsájtani... - könnyes szemmel bólintottam... - most már érted? Én komolyan akartam... hogy rendbe jöjjön minden... de akkor már... túl késő volt...
Sírva ölelt át....
- Remélem boldog lehetsz... - suttogta, elengedett és visszasétált a többiekhez...

A buszban újra letusoltam, összekötöttem a hajamat és beültem a kocsiba... a forgatás helyszínéig hajtottam, ahol még mindig nagy munkálatok folytak. J odajött hozzám, gyors csókot nyomott a számra mosolyogva és leültetett...
- Nemsokára végzünk... - mondta és visszament... egy csurom véres sráccal beszélgetett, aki vigyorogva intett felém, én pedig visszaintettem. Emlékeztem rá... a könyvből... ő alakította Simon-t a fiút, aki vámpírok áldozatává vált... Nem tudom mi történik a könyvben a csókjelenet után, de valahogy nem vágytam rá, hogy megismerjem Lilly-t aki Jace szerelme a könyvben... pláne miután megláttam, a lányt először... nem hiába... gyönyörű... és bár tudtam, hogy színész és szerepet játszik mégis mardosott a féltékenység, akárhányszor Jamie közelében legyeskedett.
Alapvetően nem voltam féltékeny típus, de Andy húzása után... kicsit rosszabbul kezeltem az ilyen helyzeteket...
A forgatás urán a buszban feküdtem az ágyon...
- Lilly nagyon szép... - kiabáltam be a fürdőbe, ahonnan a víz csobogásán kívül Jamie éneklését hallottam...
- Mi? - lépett ki egy törölközőt maga köré csavarva...
- Lilly... nagyon szép... - motyogtam magam elé...
- Fairy, te... féltékeny vagy? -nézett rám döbbenten...
- Kicsit... - éreztem hogy elvörösödtem mint egy rák, ezért felkaptam egy párnát és belefúrtam az arcom...
- De édes... - mosolyogva ült le mellém... - sajnálom, ha bármi okot adtam rá, de... bár Lilly szép lány... nem gondoltam rá... soha... úgy... hé, nézz rám... semmi okod nincs féltékenynek lenni... nagyon régóta szeretném, ha velem lennél... nem szúrnám el ilyenekkel... - mosolygott meggyőzően...
- Rendben...
- Rea... én... szeretlek... - fel sem fogtam a vallomását... csak ültem némán... - hé... jól vagy?
- Persze, csak ez, váratlanul ért...
- Az, hogy szeretlek?
- Nem... hanem az... hogy én is szeretlek téged... - néztem rá könnyes szemmel... magam sem tudtam miért sírok... de gyengének és sebezhetőnek éreztem magam... J csak némán az ölébe húzott és tartott...
- Hé... jó sok minden történik veled hirtelen... nem igaz? - mosolygott... - Nagyon erős vagy... sok mindent kibírtál már... és most jó dolgok jönnek majd... először is eltöltünk együtt egy kellemes estét... utána átköltözöl... egy hétig feszített tempóban dolgozunk, de utána van egy pár szabad napom... arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova... csak mi ketten... és pihenünk... jó lesz így?
- Tökéletes... - sóhajtottam a könnyeimet nyelve...
- Most pedig ne sírj... - végigsimította az arcomat, letörölve a könnyeimet és megcsókolt... Lefektetett az ágyra és szorosan átölelt... a takarót magunkra húzta és elkezdett vetkőztetni alatta... - Így, most már jó lesz... -suttogta, mikor már csak egy bugyi volt rajtam. Maga felé fordított és újra megölelt. A hátamat cirógatta én pedig a mellkasának nyomtam a fejem és hallgattam, ahogy dübörgött a szíve...
- Milyen hangos... - suttogtam félig nevetgélve...
- Mert mellettem vagy... - dörmögte...a hangja elárulta, hogy nagyon fáradt... - rettenetes izomlázam van... - nyögte...
- Meg masszírozzalak? - kérdeztem felemelve a fejem...
- Az jó lenne... micsoda jó dolgom van... - már a hasára is fordult... én pedig nekiláttam hogy végignyomkodjam a hátát... nem hagyta magát sokáig... nem tudom, hogy csinálta, de pillanatok alatt az ágyon találtam magam, ő pedig fölöttem feküdt... - elfelejtettem valamit... - pattant fel...
Az egyik szekrényhez lépett és kivett egy ajándékzacskót.
- Ezt neked vettem... - kibontottam a zacskóban lévő dobozt. Egy vékony ezüstlánc volt benne, a végén egy apró J betű lógott... - remélem tetszik...
- Imádom... - mosolyogtam rá... - segítesz? - feltérdelt mellém és összekapcsolta a láncot. Majd a számra tapadt és hanyatt döntött az ágyon...
- A nyakadban van a nevem... - nevetett... - És... nézd csak... - az asztalról felvett egy másikat, amin egy R betű díszelgett... Rea... - ez az enyém... csak sajnos a forgatáson nem hordhatom... - mosolygott...
- Köszönöm... - suttogtam az ujjaimat végigfuttatva a nyakamban lévő láncon...
Újra mellém bújt. Átölelt szorosan, majd pillanatokkal később el is aludtunk... egymás karjaiban, mosolyogva...

6.

Andy:


Láttam, hogy ideges lett, egyik lábáról a másikra állt és majdnem elszívta a cigit, mikor elkezdte a mondandóját...
- Én... mi... Jamievel azt hiszem összejöttünk....
- Azt hiszed? - néztem rá mosolyogva... természetesen a hírességek élete soha nem volt titok... egyetlen pillanatig sem, már le is hoztak pár képet, ami aznap délután készült... az internet csodája.
- Te tudtad? - suttogta elvörösödve...
- Ami azt illeti... láttam pár képet - sóhajtva visszaültem a székbe, éreztem hogy a gyógyszer jótékonyan dolgozik az elmémen... - Fairy én... örülnék, ha boldog lennél... nem azt mondom, hogy repesek az örömtől, de nem ígértél nekem semmit, csak hogy mellettem állsz, ha a kapcsolatod az angollal nem befolyásolja azt, hogy közben jóban legyünk, hát legyen, de azt tudnod kell, hogy nem fogom feladni... harcolni fogok érted, amíg csak az erőmből kitelik... - beleszívtam a cigibe, ő pedig könnyes szemmel állt... soha nem voltam ilyen higgadt... talán nem tudott hinni nekem... talán azt hitte, hogy nem gondolom komolyan...én sem tudom, hogy kezeltem ilyen könnyen...
- Én most... visszamegyek... - suttogta maga elé, miközben lehajolt és átölelt...
Néztem, ahogy elsétál.
- Ez nem volt semmi, nem gondoltam, hogy lassan visszakapom a legjobb barátomat... - hallottam magam mellől Ash hangját... - komolyan, most olyan vagy, mint azelőtt...
- Igyekszem... - éreztem hogy fojtogatnak a feltörni készülő könnyeim... - rohadt életbe... -nyögtem magam elé... Ashley némán ül mellettem... - azt hiszem, nagyon gyenge vagyok...
- Szerintem egy éve, most voltál a legerősebb... most már melletted állok... - mosolygott rám
- Köszi... Ash, mennünk kell... - néztem az órára épp fél óránk volt a koncertig...
Nem igazán voltam agyilag a toppon, de azt láttam, hogy Rea a színpad szélén áll és mosolyogva hallgat. Kíváncsi lettem volna merre jár a szőke herceg...

- Jók voltatok - mosolygott, amikor mellé értem.
- Mindig jó vagyok... - lehajoltam, olyan közel, hogy zavarba jött...
- Andy... azt hittem, hogy megbeszéltük...
- Meg... és mondtam, hogy nem adom fel... - a leheletét forrón éreztem az ajkaimon... vissza kellett fognom magam, hogy ne próbáljam megcsókolni... kiegyenesedtem és mosolyogva tovább sétáltam. Mikor visszanéztem, láttam, hogy sír... sajnáltam, de nem adhattam fel... muszáj volt, és ha így hatottam rá, akkor még nincs minden veszve...
- Hé Biersack... - azt a rohadt... ezt az idegesítő akcentust ezer közül megismerem... a szöszi egy oszlopnak támaszkodva dohányzott...
- Nahát... miért itt állsz, nem a csajod mellett lenne a helyed? - néztem rá gúnyosan...
- A csajom? Ezek szerint elmondta... - mosolygott, akkor már nincs miért tagadni... köszi... - vigyorgott rám...
- Köszi?
- Igen, köszi... mármint, hogy normálisan fogadod...
- Ohh... ne aggódj... - hajoltam a füléhez... - eljön még az én időm...
Nem szólt többet, csak elsétált mellőlem. Átölelte a még mindig pityergő Rea-t én pedig azt éreztem, ha egy pillanattal tovább kell néznem, akkor megszakad a szívem...
- Hú hát ez... elég tré lehet neked... - hallottam Max hangját...
- Nahát befutott a kedvenc kék hajú majmom is... - fintorogtam rá...
- Remélem Jamie nem bántja majd úgy mint te... - vigyorgott olyan igazi aljas módon... eddig tartott a mai adag türelmem... már csak akkor tértem magamhoz, mikor a mellkasán ültem ő pedig vigyorgott, pedig a szája már felrepedt az ütésemtől...
- Fairy biztos örülni fog, ha elmesélem neki, hogy megütöttél... - Igaza volt... Rea iszonyat dühös lesz, hiszen Max olyan neki, mintha valami ártalmatlan kisállat lenne... lemásztam róla...
- Te kezdted... - nyögtem...
- Te kezdted??? Hány éves vagy te, 5??? - törölgette a száját
- Max... hagyjuk... menj, fuss Rea-hoz és meséld el neki mi történt... - mosolyogtam rá...
- Nem... igazad van... én voltam a görény, de tudod eléggé szarban vagyok... - hajtotta le a fejét... kék tincsei szanaszét álltak és még mindig tiszta sár volt...
- Velem akarsz dumálni, vagy a földet bámulod a továbbiakban? - néztem rá értetlenül...
- Ja, azt hiszem végül is már mindegy... - elsétált velem a buszhoz, ahol mindketten rágyújtottunk - Andy tudod miért utállak?
- Mert megbántottam Fairyt...
- Azért is... de már előtte is utáltalak... mert szeretem őt... - mondta ki a titkát, ami évek óta nyomasztotta...
- Max, ezt tuti velem akarod kitárgyalni? - fintorogtam rá...
- Most azt hiszem egy oldalon állunk ugyebár... Jamie még nálad is gázabb...
- Őhh... köszi... azt hiszem
- Mindenesetre, most Jamiet jobban utálom nálad és inkább azt szeretném, ami régen volt... emlékszel még, a díjátadó előtt... milliószor jártunk együtt bulizni, épphogy nem laktunk egy helyen, állandóan sütögettünk és mind együtt voltunk... - Max valójában olyan volt, mint egy nagy gyerek... - hiányzik a nyomi családunk...és ezzel nem csak én vagyok így és irtó dühös voltam rád, amiért elbasztad... de az elmúlt egy évben szépen lassan rájöttem, hogy nincs semmi esélyem Fairynél... de visszakaphatom ezt a nyomi családot, amit imádtam... és most itt ez a hülye Jamie... aki mindent elvesz... mindenkitől...
- Max... ha Rea boldog Jamie mellett én nem vehetem el tőle a boldogságát, csak mert hiányzik az ami elmúlt...
- De... együtt visszaszerezhetnénk őt...
Mintha valami megszállott kisgyerek lenne, aki az apukájának papol, hogy szerezzék vissza anyut... kezdtem iszonyatosan sajnálni őt.
- Nézd... nem hiszem, hogy helyes lenne beleszólni a dolgokba, de egy valamit megtehetünk... talán, ha újra összejárnánk... akkor jobban éreznéd magad... az angol gyerek, pedig majd kapja a savat... és előbb utóbb,... le fog lépni...
- Király... - vigyorgott
- Hogy magyarázod meg a monoklit?? - néztem rá... jól elgyepáltam...
- Semmi gáz, valójában Rea tudja, hogy mindig bajba kerülök... szóval ki tudom magyarázni...

Rea:

Jamie mellettem feküdt és hangosan olvasta nekem a könyvet... én pedig a mellkasához bújtam.
- " Jace segítőkészen nyújtotta
ki a kezét, éppen amikor a lány megfordult, hogy bocsánatot kérjen, egyetlen pillanattal később pedig
Clary azt vette észre, hogy egymást ölelik és csókolóznak.
Először olyan volt, mintha Jace egyáltalán nem is akarta volna megcsókolni: az ajkai
keményen, szinte mereven érintették az övét. Aztán mégis mindkét karjával átölelte, és még közelebb
húzta magához. Az ajkai puhábbak lettek. Clary érezte a fiú szívének gyors lüktetését, az alma édes
ízét a száján. Beletúrt Jace hajába..."
- J, állj... - nyögtem... - féltékeny leszek... - kivettem a kezéből a könyvet és letettem. Nevetve magához húzott...
- Arra nincs szükség... - azzal édesen csókolni kezdett... - tudod Jace nem így csókol és sokkal egoistább mint én... nem járnál jól vele...
Elnevettem magam... felvette a könyvet a földről, de végül nem olvasott tovább
- Meddig tart még a fesztivál?
- Egy hét...
- Az jó, utána átköltözöl hozzám?
- Hmm? - könyököltem fel...
- Tudod nemsokára be kell költöznünk a forgatásra... éjszakai jelenetek... éjjel nappal munka stb...
- Ohh... kölcsönvennéd a buszunkat?? - vigyorogtam
- Nem, a busz nem kell... csak te... - nézett a szemembe - azt szeretném, ha ott lennél velem...
- Nagyon jó lenne - mosolyogtam
- De?
- De csak akkor, ha nem bánod, ha néha meglátogatom Andy-t...
- Rea, nem vagy fogoly... csak azt szeretném, hogy velem legyél a forgatás alatt, akkor jössz mész, amikor szeretnél...
- Rendben, csak gondoltam, jó tisztázni... remélem nem bántottalak meg... - néztem rá
- Nem... édes vagy és annyira aranyos, hogy így törődsz vele... csak nem szeretném, hogy bajod essen... nem szeretném, ha megint megbántana...
- Nem lesz baj... most minden más... hiszen veled vagyok... - lekapcsolta a kis lámpát, ami eddig az olvasáshoz kellett. Sötét telepedett a buszra. Nova és Alex buliztak valahol, Max-et sem láttam már régóta...
J fölém hajolt, éreztem, ahogy dobog a szíve, ahogy nekem feszült. A szemem megszokta a sötétet és újra láttam a szemeit, ahogy egy pillanatra elhúzódott a csókunkból.
- Szólj, ha álljak le... - suttogta...
- Ne... - nyögtem, a karjaimat a nyaka köré fontam és magamhoz húztam... éreztem, ahogy az ujjai a felsőm alá csúsznak... majd kivágódott a busz ajtaja és úgy rebbentünk szét, mintha valami tiltott dolgot csinálnánk.
Alex és Nova vihogva másztak be a buszba...
- Remélem nem zavarunk - mászott fel a felső ágyra Nova, amíg Alex leült velünk szemben...
- Ne viccelj... a ti váratok... - vigyorgott Jamie, de láttam rajta, hogy a legkevésbé sem csevegne a zenekarom tagjaival ebben a pillanatban... ujjait végigfuttatta a gerincem mentén, amivel felborzolta az idegeimet... mosolyogva nézett, mikor felé fordultam.
- Sétálunk egyet? - kérdeztem
- Ez jó ötlet... - pattant fel... alig feltűnően összegombolta a nadrágját és felhúzott az ágyról... - menjünk...
A kocsiig sétáltunk egész konkrétan, mindketten ugyanazt akartuk, kettesben lenni végre...
- Megmutatom, hol fogunk lakni, a forgatás alatt... - mosolygott, miközben már a gázt taposta.
- Rendben... - az útvonalat megismertem, a forgatás jelenlegi helyszíne felé haladtunk. A parkolóban lakóbuszok álltak...
- Legalább nem lesz szokatlan... - nevetett, miközben az egyik buszt nyitotta ki... - gyere... - fogta meg a kezem és húzott be...
Azért ez egész más volt, mint a mi turnébuszunk. Sok hely volt, egy rendes ágy, kis konyha, fürdő... akár egy guruló egyszemélyes luxus lakás...
- Szép itt... - mosolyogtam... elnyúlt az ágyon...
- Kényelmesebb mint a ti buszotok... de szeretek ott lenni... ez az ágy nagy és nem kéne annyira összebújnunk... - nevetett... - gyere...
18+
Mellé feküdtem, ő pedig pontosan ott folytatta, ahol korábban félbeszakítottak minket...
- Jamie... - suttogtam...
- Abbahagyjam?
- Csak... kérdezni akartam valamit... régóta vársz rám?
- Az első pillanattól, ahogy megláttalak... - vallotta be...
Visszahúztam, hogy újra csókoljon... ő pedig mosolyogva a számra tapadt. Ujjai ismét felfedezőútra indultak, de ezúttal, nem zavarta meg senki, lassan lekerültek rólunk a ruhák, de nem sietett el semmit... meztelenül feküdt mellettem és a bőrömet cirógatta... a hajammal játszott és közben folyamatosan édes csókokkal borította a testem minden porcikáját... néha beleremegtem az érintésébe, ami láthatóan nagyon tetszett neki... nem akartam tovább várni... az alsó ajkamba haraptam és szinte némán suttogtam a levegőbe...
- J... én most akarlak... - a végét szinte sóhajtottam, ami olyan hatással volt rá, hogy soha nem láttam még korábban ilyet... beletúrt a hajamba, szemei szinte villámokat szórtak és fölém támaszkodott... lábaimat a csípője köré fontam ő pedig lassan belém csúszott... hirtelen alig kaptam levegőt... csak kapkodtam nyögtem és sóhajtoztam egyszerre, ahogy lassan mozogni kezdett... lehajolt és csókjaival csitított... egyszerre élveztünk... úgy ölelt magához, mint egy apró törékeny tündért, miközben éreztem, hogy a testem megfeszül és remegni kezdek a gyönyörtől, ami őt is a csúcsra juttatta...
Félig ájultan feküdtem a karjaiban... a szívem még mindig úgy vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről...
- Jól vagy? - suttogta ő is lihegve...
- Jobban nem is lehetnék... - mosolyogtam... - csak azt sajnálom, hogy vissza kell mennünk lassan... ki kell aludnom magam mert ma kétszer is fellépünk...
- Nem bánod, ha nem viszlek el? Forgatunk nagyjából két óra múlva, de itt a kulcs... elviheted az autót...
- Persze, pihenj csak... - mosolyogtam... mire felöltöztem, elaludt, ezért egy puszit nyomtam a homlokára és kiléptem a buszból...
Hajnalodott mikor megérkeztem... nem volt kedvem a buszban aludni, ezért hátradöntöttem az ülést és Jamie illatát magamba szívva ott aludtam el, mint egy kisgyerek...

5.

Rea:

Jamie mellettem aludt a busz vékony ágyán, szerettem vele lenni. Amikor Andyvel szakítottunk Jamie mindenben mellettem állt. Andy pedig utálta ezért... szőke tincsei az arcába hullottak, szinte akaratlanul nyúltam felé, hogy kisimítsak egyet...
- Ne molesztálj... - morogta... - régen is állandóan ezt csináltad... - morogva átölelt, ki sem nyitva a szemét
- Jamie...
- Hm?
- Nem vagyok álmos... - nevettem... - már reggel van...
- Mihez lenne kedved? - felkönyökölt
- Nincsenek terveim mára...
- Akkor gyere el velem a forgatásra...
- Azt hittem titok...
- De nem előtted - nyújtotta ki a nyelvét....így végül együtt léptünk ki a buszból és indultunk el... a kocsiban ülve felhívtam Andy-t, de nem vette fel... küldtem egy üzenetet
*Jamie elvisz a forgatásra... este felé találkozunk, remélem jól vagy *

Egy székben ücsörögtem, amíg a legjobb barátomból árnyvadász lett és a könyvet olvastam, amit a kocsiban kaptam tőle... le sem tudtam volna tenni, ha nem jelenik meg előttem úgy mint aki most lépett ki a lapok közül...
- Na, mit szólsz? - vigyorgott önelégülten...
- Nem rossz...
- Csak nem rossz?
- Rendben... pár hét múlva az összes kis csaj érted fog epekedni a világon... - forgattam meg a szemeimet...
A forgatáson szinte mindenkit ismertem már korábbról, így nem unatkoztam, ráadásul rettenetesen élveztem, hogy láthatom a folyamat egy kis részét, amiben a könyvből látványos film lesz.
Mire végeztek már épp éhen készültem halni... egy sarokban gubbasztottam egy kávéval, cigivel és a könyvvel, amit azóta nem engedtem ki a kezeim közül... a telefonom megcsörrent...
- Szia... - hallottam meg Andy hangját...
- Most keltél? - néztem az órára... délután 7
- Olyasmi... igazából próbáltunk, mert mi koncertezünk este... visszajöttetek már?
- Nem... szerintem mostanában végzünk...
- És ő is... visszajön....?
- Andy... Jamie a legjobb barátom... addig lesz velem, amíg csak kedve van és én örülök neki
- A legjobb barátod, hát felvilágosítanálak... a legjobb barátod... nem a barátod akar lenni....de rendben - próbált meg határozott maradni, de hallottam, hogy megremeg a hangja.
- Nemsokára látlak...
- Alig várom... - letettem

- Végeztünk... - jelent meg előttem Jamie még mindig telefestve rúnákkal...
- Így akarsz visszajönni velem?
- Talán zavar? - röhögött
- Nem, de az ágyamba nem fekhetsz be... azokkal... - mutattam rá...
- Na ne mondd... gondoltam lefürdenék, persze csak ha megengeded...
- Meggondolom... - a kocsiban végig bámultam őt...
- Miért csinálod ezt? - kérdezte - bámulsz
- Jamie te... jól nézel ki... - motyogtam magam elé... most néztem őt először így... Andy féltékenykedése elveszi az eszemet...
- Ennyire éhes vagy? Hülyeségeket beszélsz... - vigyorgott rám...
- Egész másnak látlak, mint eddig... - beletaposott a fékbe és lekanyarodott egy gyorsétterem parkolójába... kicsatolta az övét és villámgyorsan a ajkaimhoz nyomta a sajátját... a szívem majd kiugrott...
- Gondoltam... illene kihasználnom a helyzetet... - suttogta pár milliméterre elhúzódva.... azonnal utána mozdultam, forró ajkai hívogattak. Miután sóhajtva visszadőlt az ülésbe, bekanyarodott a gyorsétterem autós kiszolgálója elé... felsorolta a fél étlapot, majd miután bepakolt mindent a hátsó ülésre, visszamentünk a fesztiválra, ezúttal a busz mellett parkolt le. A kaják egy részét a kezembe nyomta vigyorogva... a maradékot megfogta és a busz előtt ücsörgő zenekar között szétosztotta őket... Alex, Max és Nova úgy kaptak a kaja után mint az éhezők...
- De égők vagytok... -vihogtam rájuk...
- Haver, mikor tetováltak tele? - vigyorgott Nova Jamie összefestett bőrére mutogatva
- Forgatáson voltunk okoska... - röhögtem rá...
- Keresett Andy... - motyogta maga elé Max, miközben magába tolt egy hamburgert, hirtelen rettentő lelkiismeret furdalásom lett.
- Mondta, hogy mit szeretne? - kérdeztem leplezve hirtelen jött hányingeremet...
- Uhumm... - nyögte teli szájjal Nova... - azt mondta, hogy ha megjöttök, akkor keresd meg, mert meg akar valamit beszélni...
Jamie- re néztem
- Gyere... - fogta meg a kezem és felsegített, mikor kellő távolságra kerültünk a fiúktól folytatta...- tuod, hogy nem igazán kedvelem Andy-t... mondhatni kifejezetten utálom... de, ha szeretnél vele lenni és hibának érzed, ami korábban történt... én elfogadom... - lehajtotta a fejét... átöleltem, illetve valójában inkább hozzábújtam.
- Csak... most kért meg, hogy segítsek neki... tudod... leállni és félek, hogy ez...
- Egy titkos kapcsolat... jobb mintha nem lehetnék veled... - ujjait az állam alá csúsztatta és gyengéden megcsókolt... miért nem jöttem rá korábban... gondoltam...
- Most menj... beszélj vele... - mosolygott, de ettől, csak még rosszabbul éreztem magam... mekkora egy rohadt ribanc vagyok... döngtek a lépteim a BVB buszáig, ott magamra erőltettem a higgadtságot, majd előreléptem, a busz mellett dohányzott...
- Fairy... - mosolygott, amikor meglátott, átölelt, nekem pedig gombóc lett a torkomban és nem bírtam...
- Beszélnünk kell... - nyögtem, miközben remegő kézzel előkaptam egy cigit én is...

4.

Rea:

Miután Andy végre elaludt, kicsit fáradtan ücsörögtem a mi buszunk árnyékában és dohányoztam. Max mellettem ült és értetlenül rázta a fejét, legalább huszadszor ismételve önmagát...
- Nem bízok benne... nem akarom, hogy megint tönkre tegyen mindent... - Persze Andyről beszélt...

- Jamie! - sikítottam fel, meglátva egyik legjobb barátomat... a szőke színész fiú ledermedt a sikolyomtól...
- Rea... azt hittem valami őrült rajongó vagy... - nevetett fel, miközben átölelt...

- Azt hittem forgattok...
- Hát elég nagy munkálatok folynak...
- Elmeséled?
- Titok...
- Persze... csak duzzogsz, mert nem követem nyomon minden lépésedet... - vigyorogtam rá...
- Hát bántó, hogy még mindig nem vagy a feleségem... - mosolygott rám... amitől persze elpirultam...- apropó... hogy vagytok...tudjukkivel...
- Voldemort??? - néztem rá röhögve...
- Jól van... Andy is itt van... tőle jöttem...
- Szóval beszéltek egymással...
- Segítséget kért tőlem... komoly problémái vannak...
- Ehhez nekem nem kellett egy év, hogy rájöjjek, de a viccet félre téve... jobban örülnék ha inkább velem lennél... - mosolya őszinte volt... nem reagáltam ezért egy puszit nyomott az arcomra és elengedte a kezemet...
- Te leszel Jace? - vigyorogtam rá...
- Látod, nincsenek titkaim előtted...
- Jamie... hiányzol... - suttogtam a mellkasának dőlve...
- Ne dőlj be neki újra... csak ennyit kérek... nem kevés melóm van abban, hogy talpra álltál... - ahogy átölelt éreztem, hogy a hajamba nyomott egy puszit...
- Nem maradsz egy kicsit? - kérdeztem bátortalanul...
- De, végül is van bőven időm... becuccolhatok?
- Persze!! - szinte ugrálni kezdtem örömömben


Andy:

Forrt az agyam... régen is utáltam amikor Jamie Campbell Rea körül legyeskedett... de most pláne... éppenhogy csak egy apró esélyem van őt visszakapni és ez a bájgúnár itt lebzsel... nem mutattam ki, de annyira ideges voltam, hogy robbanni készültem...
- Andy... szerintem jobb lenne, ha te nem ítélkeznél... - hallottam meg magam mögött Ash hangját... a rejtekhelyemen álltam, ahonnan tisztán láttam, ahogy az a szemétláda ölelgeti Reát... észre sem vettem, hogy Ashley mögém lopózott...
- Mit tegyek....? - néztem rá...
- Ez nem kéne hogy kérdés legyen... ha igazán szereted... hagyd, hogy boldog legyen... nézz csak oda... láttad őt így mosolyogni azóta, hogy megcsaltad és leégetted őt is és magadat is az egész világ előtt? Pedig eltelt egy év... ha Jamie kell hozzá, hogy mosolyogjon... akkor szerintem Jamie igazán jó barát...
- Szerintem meg Jamie nem akar barát maradni... - duzzogtam...
- Szerintem meg nem kéne kihúznod a gyufát még jobban... miért nem mész oda... és cigizel meg dumálsz velük... itt bujkálsz mint egy ovis... - gúnyolt ki majd otthagyott...

A fenébe is igaza van... határozott léptekkel indultam el feléjük. Jamie vett észre először...
- Nahát... Biersack... szarul nézel ki... - vigyorgott...
- Milyen kedves vagy, angol létedre nem sok jó modor szorult beléd...
- Álljatok le... -pattant fel Fairy
- Semmi gáz... csak barátkozunk... - villantotta rám szemeit Jamie...
- Persze, ne haragudj... - okos enged... gondoltam...
- Te sem... - kezet fogtunk én pedig levágódtam Rea mellé és rágyújtottam...
- Hogy vagy? - nézett rám gyönyörű szemeivel
- Jobban... - felé hajoltam, hogy megcsókoljam, de elfordult és így az arcát értem...
- Mondtam, hogy még... korai... - Jamie fején kaján vigyor jelent meg, amiért legszívesebben felrúgtam volna... de leszek továbbra is én az okos...
- Rendben... megértem... - msolyogtam Rea-ra... - most megyek, visszafekszem, mert nem érzem túl jól magam...
- Ne menjek? - kérdezte aggódva...
- Nem... maradj csak... a többiek is ott vannak... megleszek... - mosolyogva adtam egy puszit a homlokára kezet ráztam az angollal és távoztam...
Amint hátat fordítottam, potyogtak a könnyeim... fájt, hogy ennyire fél tőlem Rea... fél hogy újra megbántom... nem néztem vissza, a buszig trappoltam, ahol Ashley már várt...
- Holnap fellépés... jó lenne ha addig kipihennéd magad...elvettem az asztalról a gyógyszert és bevettem, majd elnyúltam az ágyon és elaludtam...

3.

Andy:

Az elmúlt egy évem maga volt a pokol... a zenekarral minden rendben ment, de odabent vihar tombolt... és most, hogy Rea az ölemben ült és sírva ölel... gyereknek érzem magam... ostoba gyereknek...aki egy zsírkréta miatt közölte " nem leszek a barátod"... de már leszarom a zsírkrétákat... csak Rea számít...
Lassan megnyugodott a karjaimban... olyan volt mintha az egy év terhét most sírná ki magából... miattam... mindenről én tehettem... és a legszörnyűbb az, hogy elvesztem a saját világomban... hiába tarthattam őt újra, máris éreztem, hogy hiányzik valami... Ashley szigorú tekintetével találtam szembe magam... távolról figyelt minket... de azt hisze lebuktam... előtte nem tudtam titkolni azt, ami tönkretett... igen is hiányzott az anyag...
- Andy... - suttogta lágyan az apró törékeny lány... - remegsz... - nyögte... én pedig éreztem, hogy legszívesebben leköpném magam...
- Én... nekem... - dadogtam... képtelen voltam kimondani... függő vagyok...
- Azt hiszem, hogy tudom mit akarsz mondani... - nézett a szemembe... - de remélem tudod, hogy ha azt szeretnéd, hogy segítsek... akkor nem teheted meg... soha többet... - határozottsága meglepett de könnyen beleegyeztem... túl könnyen...
Semmi másra nem vágytam jobban, mint arra, hogy soha ne kelljen felállnom ebből a székből, amiben ültünk, de ő felpattant...
- Vissza kell mennem, el kell intéznem pár dolgot, de nemsokára visszajövök... - csilingelte... a mosolya elvarázsolt. Nem akarok semmit... csak őt... de azért jó lenne...
A saját magammal vívott harcban Ash szakított meg...
- Tudod mit tettél? - nézett rám kérdőn...
- Haver mi...
- Állj le... látom rajtad, hogy már most szét vagy csúszva a szaros anyagod nélkül... ha ezúttal nem leszel elég erős... nem csak Fairy-t veszíted el, ezt garantálom...akkor kiteszünk a saját zenekarodból... és én magam veszlek kezelésbe... - azzal otthagyott... tudtam, hogy igaza van...igaza, méghozzá mindenben... az asztalra dőltem, talán ha aludnék jobb lenne...
- Ash... - szóltam oda - velem jönnél egy kicsit? - Csak döbbenten állt... - kérlek...
A buszban fogtam az összes cuccot ami még nálam volt... minden tartalékot és minden rejtett adagot... odaadtam Ashleynek...
- Haver... tüntesd el... kérlek... - Ashley vigyorgott egyet...
- Ugye tudod, hogy ettől még nem hiszek neked... - de azért elpakolta egy táskába a cuccot... - most megyek... szerintem feküdj le... nagyon... gázul festesz... hé... - fordult vissza... - remélem sikerül... szeretnék újra bízni benned...
Csak bólintottam. Miután kilépett a buszból, végignyúltam a kanapén...
Percekig csak bámultam felfelé... szinte magam előtt láttam a múltat... soha nem tudom majd elfelejteni azt az estét... én tettem tönkre... nem a díjról volt szó... egyáltalán nem... azon a napon nagyon durva mennyiségű anyagot nyeltem be... és valaki... telebeszélte a fejemet... valaki... a mai napig nem tudom ki volt az... a mosdóba jött utánam én pedig annyira kész voltam, hogy nem emlékszem rá... az a lány akkor és ott rám mászott én pedig hagytam magam...
Mikor Fairy átvette a díjat... őrült lelkiismeret furdalásom lett, amiért én voltam az első, akinek megköszönte azt... de a szerek hatása alatt az ember furcsán reagál a lelki fájdalomra... hirtelen még jobban bántani akartam... soha... a mai napig nem értem miért tettem...
Az arcomat a párnába nyomtam... kezdett rázni a hideg... pedig még csak pár óra telt el... összeszorítottam a fogaimat... a takarót magamra ráncigáltam de felesleges volt... a busz összes plédje és takarója nem lett volna elég, ahhoz a szenvedéshez amit átéltem... végül a testem kifáradhatott, mert elaludtam... kopogásra keltem...
- Akkor is bemegyek... - hallottam Rea hangját...
- De... én ... - nyögte Ash...
Nem erőlködtem... nem tudtam megszólalni kimerült voltam, mintha soha azelőtt nem aludtam volna még...
- Andy... - éreztem Rea érintését a homlokomon... - tiszta lázas... Ash... szerintem kéne valami gyógyszer...
- Nem tudom... szerintem be kéne vinni a kórházba... - motyogta...
A fejemet ráztam... csak kórházba ne...
- Akkor felhívok egy dokit, hogy jöjjön ide... - hallottam Rea-t újra... nem ellenkeztem...
Az orvos fél órával később érkezett, addigra fel tudtam ülni és végre ittam...
- A mai fellépést felejtsétek el... ágyban a helyed... és... remélem kitartasz... ebből vegyél be egyet, ha már nagyon nem bírod... - a kezembe nyomta a dobozt amiért korábban elküldte Ashley- t.
- Kösz doki... - vigyorgott rá Rea... - kikísérlek...
- Most már amúgy is jobban lesz... a nehezén túl van... de... azért tartsátok szemmel... - hallottam a busz mellől a hangját... a gyógyszeres doboz remegett a kezemben... Ashley lépett be...
- Add azt ide... - mondta... kinyitotta, egy szemet a kezembe ejtett és elém tartott egy pohár vizet... - vedd be...
- De nem kell... - makacsoltam meg magam... nem akartam hogy rosszabb legyen...
- Akkor ide teszem... - pakolt az asztalra a kezemből... - majd ha kell beveszed... ha szenvedsz, akkor szólj... nálam lesz a többi bogyód...
- Ash... ne anyáskodj fölöttem... jól leszek... de... azért köszönöm, hogy segítesz
- Nem érted teszem... hanem mert féltem Fairy-t... és magunkat... nem engedhetem meg, hogy kinyírd magad...
Kicsit bosszantott a végtelen őszintesége... Rea lépett be...
- Hé.. mi ez a feszültség? - leült az ágyra mellém, én pedig végtelen hálát éreztem azért, hogy létezik... és itt van velem.
- Megmondtam Andynek, hogy nem miatta vagyok itt... hogy nem ő az oka, hogy mellé álltam egy év után... önző célok vezérelnek... meg akarlak védeni... téged és a bandát... hogy ne kelljen összetörnünk... és a rajongókat... akik azt gondolják... ő a példaképük...
Éreztem, hogy ég a szemem és forró könnycseppek ömlenek végig az arcomon... Ashley először viselkedett így... eddig csak a felszínt mutatta... és most szembesültem vele... mennyi mindenkinek ártottam.. magamon kívül... az apró lány följebb csúszott ás átölelt....
- Ne sírj... még menthető... és most itt vagyunk veled... ki ezért ki azért... de melletted állunk... és nagyon nagyon sokan számítanak rád... - magyarázta a könnyeimet törölgetve... úgy éreztem magam mint egy tollpihe... ez az apró lány az ölemben ül... mégis ő az a kettőnk közül az erősebb... én pedig most be kell hogy bizonyítsam... bármire képes vagyok érte... bármire...
Magamhoz szorítottam, kék haja a nyakamat csiklandozta...
- Soha ne dobj el többet... - sírta a mellkasomba... darabokra zúzva ezzel a szívemet...
- Soha... - felemelte a fejét, hogy elérje a számat és édesen, de bátortalanul rám tapadt... én pedig erre vágytam egy éve... hogy újra érezhessem a csókjait....
- Talán ez még korai... - suttogta mikor elhúzta a fejét...

2.

- Rea!! - rántott vissza a jelenbe Ashley... Max közeledett felénk.... kék hajával ezer közül felismerném...
- Fairy, Andy keresett... - a busznak dőltem és rágyújtottam... Ashley tekintete elárulta, hogy mennyire aggódik...
- Hagyjad, hagy keressen... - a kék hajú srác felnevetett...
- Szerintem be van tépve... - tette hozzá...
- Ez sajnos nem újdonság... - felelte Ashley elgyötört arccal... - mióta... állandóan ez megy...
- Azt is mondta , hogy van nálad valami ami az övé... - szólalt meg újra Max...
- Igen, engem is ezzel talált meg... de egyszerűen fogalmam sincs, hogy miről beszél...
- Fairy... lassan mennünk kell - lépett elő a semmiből Nova a mini dobisten - ááhh szia Ash... - köszönt oda, de már el is tűnt...
- Találkozunk... -nyögte Ash bánatosan... régen állandóan együtt voltunk...
- Ti léptek fel előttünk... - mosolyogtam... - majd megnézlek...
Bólintott, a szél az arcába fújta a haját, ahogy visszanézett...

A koncertek előtt még mindig izgultam, ráadásul pont utánuk következtünk. Nem néztem oda, de Andy jellegzetes hangját hallottam, ahogy behunytam a szemem rögtön az ágyon feküdtem a képzeletemben, ahogy a kezemet szorítja és halkan énekel... gyakran énekelt nekem, de ez még akkor volt, amikor nem drogozott... Kipattant a szemem a szám végén... Max rám nézett és keserű mosollyal az arcán letörölte a könnyeimet...
- Ne tedd ezt magaddal... - suttogta... - nem éri meg...
A színpad szélén elkerülhetetlen volt a találkozás. Döbbenten álltam, amikor lefelé lépkedett a könnyeit morzsolgatta...
- Hiányzol... - állt meg mellettem egy pillanatra, finoman megérintve a kezemet... mintha árammal rázott volna meg... ránézésre kitisztult mostanra...
- Te is... - nyögtem, de Max máris húzni kezdett a tömeg elé... tudomást sem véve Andy jelenlétéről...
A fejem zúgott, Max hangját hallottam, mire a tömeg őrjöngve kiabálta a nevünket és magamhoz tértem...
Minden simán ment, de nem voltam teljesen képben... Andy hirtelen jött vallomásán járt az eszem... még akkor is mikor lesétáltunk a színpadról...
- Ma nincs több ráadás... - dobtam oda a mikrofont az egyik szervezőnek.
- Rendben, holnap találkozunk a 10-esen... - a számos jelezték a fesztiválon elhelyezett színpadokat... a legnagyobb esemény az évben, ahol majdnem csak híresség található... minden rajongó álma...
Elvonultunk a zenekar sátrába autogramot osztani. Imádtam a rajongókkal lenni... kék hajú fiúk és lányok rohantak felénk ahogy elálltak az útból az őrök. Max, Alex és Nova elemükben voltak... kikezdtek a rajongó lányokkal, akik hol visítozva, hogy zokogva ölelgették őket... Perzse a srácoknak volt még egy dolog, amit mindennél jobban szerettek, amikor egy egy bátrabb lány... testrészeit kellett aláírniuk... de ezúttal engem ért kellemes meglepetés...
Cloud a neve ellenére tündérien bájos szőke loknis lány lépett oda hozzám... bár még így is magasabb volt nálam, mindig olyan érzésem volt, hogy meg kellene simogatnom a fejét... azóta a rajongónk volt mióta először felléptünk egy kis bárban... mindenfelé követ minket... bárhol lépünk fel, ő biztosan ott van...
- Fairy!!! - próbált meg átjutni a tömegen. Nem sok sikerrel... intettem Jeff-nek, aki nem mellesleg a kedvenc testőröm, hogy intézkedjen, mire felkapta a kapálózó lányt és szó szerint átcipelte a tömegen...
Cloud hálásan átölelt... ilyenkor éreztem, hogy a bájossága nem csak álca... úgy ölelgetett, mintha egy valódi tündért tartana a karjai között... mikor eleresztett bal karját kezdte mutogatni... egy tetoválás ékesítette... Fairy... a saját aláírásom köszönt vissza a lány bőréről és egy kék hajú tündér, ahogy puszit dob... hangjegyek körülötte...
- Atyaég Cloud... de aranyos vagy... - egészen meghatódtam...
- Pont a másikkal szemben - motyogta... pontosan tudtam, hogy miről beszél... a jobb karján, egy régebbi tetoválás volt... milliószor láttam már... Egy Andyről készült rajz, fekete angyal szárnyakkal... fölötte az ő aláírásával... elszorult a szívem, ahogy egymás mellé tette a két karját... a kék hajú tündér pontosan az Andy angyalnak dobott puszit...
- Fairy... ki kell hogy béküljetek... - szinte suttogta, de a tömeg ellenére jól értettem... lehajtotta a fejét... - ti vagytok a tökéletes pár...
- Voltál már náluk ma? - kérdeztem, mire megrázta a fejét... - Akkor mit szólnál, ha együtt mennénk...
A lány a nyakamba ugrott örömében... Mi a fenét csinálok... gondoltam... de a karom már engedetlenül Jeffnek intett, hogy segítsen átjutni a tömegen...
- Megyek... - dörmögte a testőr...
- Kellett neked ekkorára nőni... - vigyorogtam rá, miközben izmait átküzdötte a tömegen...
- Különben ki védene meg? A csontkollekció zenekarod?
- Naaaa.... - kiabált Max felénk... hallotta Jeff szavait... - ki vagy rúgva... - röhögött a kék hajú...

- Jeff, Cloud és én átmennénk a Black Veil Brides sátrához... megtennéd, hogy elkísérsz?
- Persze - felelte... a hátára másztam...
- Hééé a kísérj és a cipelj nem ugyanaz... - vigyorgott, de közben könnyedén átcipelt a tömegen, miközben Cloud-ot kézen fogva húzta maga mellett... még így sem sok híja volt, hogy leráncigáljanak a hátáról... de végül sikeresen kijutottunk
Andy döbbenten nézett fel a füzetéből, mikor megálltunk a sátrukban... már túl voltak a dedikáláson... rajondók nélkül ücsörögtek jobbra balra...
Ash szeme boldogan felcsillant és máris felém repült...
- Fairy... - átölelt.
- Ash - vigyorogtam rá... - engedd el a fenekemet...
- Jajj boccccssss... - adta az ártatlant... a többiek is mind odajöttek... Cloud szinte ájuldozott, hogy ennyire közel lehet a BVB tagjaihoz... így hamar elkezdtek vele beszélgetni... én pedig leültem az asztalra Andy mellé...
Percekig csak bámultam a füzete lapjait...
Mikor észrevettem hogy néz, akaratlanul eszembe jutott, mikor régen mellette ébredtem... minden reggelt azzal töltött, hogy percekig csak bámulta, ahogy alszom...



- Segíts nekem... - szólalt meg végül... - segíts, hogy visszakaphassalak... - lehajtotta a fejét és a kezemért nyúlt... az ujjaimmal játszadozott és... elvesztem... a következő pillanatban már az ölében ültem és zokogtam...
Ő pedig úgy ölelt, mint azelőtt soha...

1.

A kezemet szorította, de én csak arra vágytam hogy szabaduljak.
- Gyűlöllek... eressz el! - parancsoltam rá...
- Add vissza ami az enyém... - nézett könyörgően, de ártatlan tekintetével ellentétben álltak a kezemet lilára szorító ujjai
- Andy, nincs nálam semmilyen hülye cuccod.... - próbáltam higgadtan, lassan beszélni, de valójában belül tomboltam...
A megdöbbenését kihasználva kitéptem a karom a szorításából és a turnébuszok között vissza indultam a saját zenekaromhoz... összeszorított fogakkal lépkedtem előre és a dühtől könnyek szöktek a szemembe... nem sírok többet miatta...
A Black Veil Birdes annak idején berobbant az életembe... vele együtt. Teljesen elvarázsolt, de végül az állt közénk, amit mindketten mindennél jobban szerettünk... a Zene...
A két zenekar állandó versengése a kapcsolatunk rovására ment. Ő drogozni kezdett, amitől én még jobban kiakadtam... a szakításunk pedig világhírű botránnyá nőtt, ami még fájdalmasabbá tette a hiányát...
Nem valójában nem gyűlöltem őt... hiányzott, talán túlságosan is... de nem tudtam, hogy együtt tudnék e élni a fájdalommal amit okozott...
Hirtelen belerohantam valakibe...
- Bocs... - fel sem néztem, de ő elkapta a karomat...
- Fairy...
- Ash... - a nyakába borultam... eddig tartottam magam, már zokogtam is...

Egy évvel korábban...

Meglepően gyorsan fogytak az otthoni tányérok amióta a Rebels a zenekarom, összeállt és némi hírnévre tettünk szert.

Botrány... Rea és Andy kapcsolata vajon túléli a lány hirtelen jött hírnevét?... díszítette a szalagcím a újságot....

Rettenetesen utálom ezt. Ő pedig csak némán végignyúlt a kanapén, hosszú lábai lelógtak, persze a cipő a lábán, de már nem akartam belemenni egy újabb vitába arról, hogy nemrég takarítottam... nem akartam veszekedni.

Végignyúltam mellette, mosolyogva ölelt és valami díjátadóról beszélt.

Mindketten jelöltek voltunk, de ő a magáénak tudta máris, én nem bántam, büszke voltam a sikereire.

Mikor a díjat a kezemben tartottam... neki köszöntem meg először, de akkor már mindegy volt. Arcáról sütött a megvetés... csak akkor egyszer láttam ilyennek, de elég is volt...látszott, hogy ki van ütve...

A színpadra lépett a mikrofon elé...

- Nagyon szívesen, hogy felkapaszkodhattál a hátamon... - majd fintorogva levonult a színpadról... otthagyva engem az újságíró hiénák martalékául... Ashley mentett ki... de innentől nem volt visszaút... 

És ennek ellenére még mindig képes vagyok szeretni őt...