25.

Jamie:

Andy annyit vergődött az autóban, hogy kezdett idegesíteni, úgy izomból. Folyamatosan mondta a magáét...
- Fogd be légyszi... - vigyorogtam rá...
Csöndben maradt, de továbbra is idegesen meredt maga elé... hiába hívta Rea-t nem vette fel neki...
- Biersack... ugye tudod... hogy azt vágtad a fejemhez, hogy én öltem meg a gyereked...
- Mert így is volt...
- Hát ebben... naaaaggyot tévedsz... persze ettől még utállak, de a gyereket soha nem bántottam volna, ahogy Rea-t sem...
- De hát láttam, ahogy elhajtottál... ő pedig...
- Nem ÉN voltam... érted?...
- Akkor ki? - nézett rám keresztbe font karral...
- Azt... neked kell kiderítened...
- Nagyon vicces vagy... miért nem egyszerűsíted le és mondod el?
- Nem tehetem... ugyanis nem tudom... mögöttem jött egy kocsi, Rea kirohant utánam, mert beszélni akart velem... de én nem hallgattam meg... az útra szaladt és elütötte őt a mögöttem álló autó... aztán elhajtott, én pedig megpróbáltam utolérni...
- És nem ment?
- Nem... elveszítettem a városban... de... azt tudom, hogy milyen autó volt... egy vörös bmw...
- Hát ez... - hirtelen elakadt a szava... - talán tudom ki volt az... de utána kell járnom... Jamie... esetleg... segítenél? - nézett rám... annyira megdöbbentem, hogy a fékbe tapostam...
- Te normális vagy Biersack? Mi közöm hozzád?
- Rea miatt segítenél? Engem per pillanat úgyis utál...
- Ahogy én is...
- De ettől még... te is szereted őt és én is... ennyivel tartozunk neki...
- Jesszusom... csak lassulj le, mielőtt szívrohamot kapsz... bár akkor nem lenne veled több bajom...
- Akkor segítesz? - Máris láttam az arcán, hogy valami ördögi tervbe cseppentem... de talán így visszakaphatom Rea-t...
- Legyen... de bazdmeg magad akkor is... - fújtattam...

Fél órával később a lakásban ültünk... Rea szúrós tekintetét folyton a tarkómon éreztem... de nem hibáztattam érte... tudtam mit tettem... és bár bocsánatot kértem, tudtam azt is, hogy ez nem elég... bizonyítanom kell...
- Andy... kórházba kéne menned... - sziszegte alig hallhatóan...
- semmi baj... Jól vagyok csak bánt ami történt... Azt meg pláne hogy azt hittem, higy Ash...
- cssss , csak fogd be...- Rea lehajolt es egy csókot nyomott Andy szájára. Összerándult a gyomrom...
- lehet hogy ezt ne kelljen végig nézem...?
- senki nem kért rá hogy itt legyél...
- ha nem lennék Andy mostanra szetfagyott volna....
- Igazad van... Sajnálom... - Rea komolyan beszélt...
- én is....mindent... - egy rövidke pillanat erejéig eltunt közülünk a feszültség... Csak néztük egymást...
Andy keze zavarta meg Rea -t... Összefonódott ujjaikat néztem... Szeretlek Rea... Tombolt a gondolat az agyamban... De nem mondhattam ki...

24.

(bocsi, hogy rövid, de nem fog az agyam :) )

Andy:

Nem hallottam szirénát és nem láttam fényeket... nem a mentősök ügyködtek rajta, hogy kimentsenek, hanem egy fekete kapucnit viselő alak...
- Ne halj meg Biersack... ezt a luxust nem engedheted meg magadnak...
Kutatni próbáltam az agyamban, hogy honnan ismerős ez a hang, de nem ment... túl kába voltam... Némán folytatta a biztonsági övem vagdosását... majd felszisszent...
- Jó... kész vagyunk... és most kikotorlak innen, hogy aztán ha felépültél megölhesselek... - próbáltam fókuszálni az arcára... de árnyék lepte... kimászott mellőlem, nagy nehezen kitépte az ajtót én pedig kiestem az ülésről, egyenesen a sárba... már nem fájt a hátam...
- Ki... - nyögtem... nem jött ki hang a számon...
Megpróbált talpra állítani... de reccsent egyet a lábam...
- Hopp... ez biztos fájt... - rosszindulatúan felröhögött...
- Jamie? - döbbentem le... - azt hittem...
- Mit? Hogy soha többet nem láttok? Óh ugyan kérlek... színész vagyok... színpadias...
- Megölted a gyerekemet... - nyögtem és utána kaptam, de a törött lábam nem engedett, újra elestem...
Jamie az esőben állt és lenézett rám... leguggolt mellém és a hajamnál fogva felemelte a fejem...
- Most már tudod Biersack... én nem felejtek... te elvetted tőlem Reát... mindent elvesztettem... te visszakaptad őt... erre ki akarod nyírni magad... neeem... ne is álmodj róla... bosszúra éhezem és úgy is lesz... bosszút fogok állni, de nem most...
Elővette a telefonját és hallottam ahogy a mentősökkel beszél... az autó oldalának támaszkodtam és a lábamat szorongattam...
- Minden rendben lesz... - leült mellém... - nemsokára itt a mentő...
- Minek vagy még itt?
- Jajj hát irtóra élvezem a helyeztet... nem tűnik fel? - mosolygott, miközben levette a fejéről a kapucnit... máris látni engedve szökés tincseit... és elgyötört arcát...
- Szarul nézel ki angol gyerek... - nyögtem...
- Szerintem... Ebbe ne menjünk bele sárherceg... - mutatott rá a helyzet komikusságára... meglepődtem magamon, de elmosolyodtam...
- Ettől még gyűlöllek... - tisztáztam...
- Jah... nekem sem vagy a szívem csücske... mit kerestél itt? - nézett rám kérdőn...
- Berúgtam...
- Azt vettem észre... még mindig ömlik belőled a piaszag...
- Megcsókoltam egy lányt... Rea pedig... Jészusom Rea... kell a telefonom... a kocsiban van... megkérhetlek?
- Nagyon vicces vagy... komolyan azt hiszed, hogy... idehozom...
- Rea azt hiszi, hogy meghaltam... vagy mit tudom én... épp beszéltünk amikor...
- Jó... csak fogd be... - bemászott a roncsba a telefon után kutatva... - úristen... mekkora mázlid van... - ült vissza mellém...
A kezemben fogtam a még mindig működő telefont...
- Rea... - nyögtem a telefonba...
- Istenem Andy... hol vagy? Minden rendben?
- Itt vagyok... aaa... hol vagyok? - néztem magam mellé de Jamie nem volt sehol... pislogva néztem körbe... hallucináltam volna? Az előbb még ott volt...
- Kivel beszélsz? - hallottam Rea hangját... - Van veled valaki?
- Nem... én... egyedül vagyok és balesetem volt...
- Istenem... tudtam... jó lenne ha valahogy kitalálnád, hogy hol vagy... - hallottam, hogy fel alá járkál...
Mit is mondott Jamie a mentősöknek?... semmit... ez az... tuti...álmodtam...
- Rea...
- Látsz valamit?
- Nem... várj, jön valaki... - Egy autó fényszórója pont előttem állt meg... kiszállt belőle Jamie...
- Megjöttem.. - vigyorgott...
- Akkor mégsem képzelődtem... Rea... már nem vagyok egyedül... megjött a segítség...
- Hazaviszem a herceged... - hajolt a telefonhoz Jamie...
- J????????? - hallottam, hogy Rea telefonja koppan egyet... és szétkapcsolt...
- Most ez minek kellett????????? - üvöltöttem rá...
- Megmentettelek... de megmondtam h tönkre teszlek... - mosolygott ártatlanul...

23.

Rea: 

Sétáltam hazafelé, vihar készülődött... nem tudom, hogy bocsájthatnék meg újra... ahogy azt sem, hogy hogy számolhatnék el a saját lelkiismeretemmel, hiszen Ash...

Mindegy is... megérkeztem a Rebels szállására... Candy már el is tűnt... nem volt annyi bőr a képén, hogy elém álljon... Aley és Nova a kanapén ültek és valami idióta videojátékot nyúztak... Eleinte próbáltak felvidítani de rájöttek, hogy ez most reménytelen...

Az ablakban ültem és szomorúan bámultam kifelé... talán mindent elrontottam...

Elkezdett esni az eső is, csak, hogy fokozza a hangulatomat... 

Talán elveszítettem Andy-t... és talán Ash sem lesz többé ott, ha bajom van... nem számíthatok rá többé barátként...

Csörgött a telefonom, a kijelzőn Ashley neve villogott, nem tudtam eldönteni, hogy fel akarom e venni vagy sem, csak idegesen fogtam a rezgő tárgyat... végül felvettem, de elkéstem... Ash pont letette...

Nova rám nézett sandán...

- Majd visszahív... - nyögtem... azonnal újra felvillant a telefon, ezúttal felkaptam...

- Rea... Andy itt volt az előbb... azt hiszem, hogy beszélnetek kéne...szerintem azt hiszi, hogy velem vagy...

- Miért hinné...? 

A reggel történtekre gondoltam... miután Ashley vetkőztetni kezdett hirtelen meggondoltam magam... Andy-t szerettem, akármennyire is haragudtam rá... Sírtam... és talán kihasználhatta volna a helyzetet, mert gyenge voltam... Ash megértett, eltolt magától és rákérdezett... mikor bevallottam neki, hogy bár  nagyon jó lenne vele, én Andy-t szeretem... kicsit szomorúnak tűnt, de nem tartott sokáig... ettől függetlenül éreztem, hogy valami megváltozott a hangjában...

- Én épp zuhanyoztam, mikor kopogott... és szerintem... 

- Rossz aki rosszra gondol... - közöltem... 

- De hülye aki nem... - hallottam, hogy vigyorog egyet...

Rettenetesen aggódni kezdtem. 

Andy:

Az első utam a benzinkútra vezetett... megtankoltam az autót, a shopban pedig körbe körbe sétáltam.. néhány rajondó lány kiszúrt, de nem volt hangulatom hozzájuk, gyorsan lekaptam egy whiskys üveget a polcról és fizettem, majd beültem az autóba és elhajtottam... az ölembe csúsztattam az üveget és fél kézzel kinyitottam... és már öntöttem is le a torkomon a folyékony jótevőt...

Nem hiszem el, hogy máris megtette... kortyoltam... 

Rea Ashleyvel volt egész éjjel és még most is... talán hagynom kéne... megérdemlik a boldogságot... ittam... 

és ha ezt egymás karjaiban találták meg hát... hát akkor sem... dühöngtem... a gázba tapostam, miközben újra meghúztam a whiskys üveget... 

Már alig van az üvegben...

éreztem, hogy ennyi idő után elég hamar a fejembe szállt, de nem foglalkoztam vele... élveztem ahogy elködösíti az agyamat az alkohol és hagytam, hogy az agyamra telepedjen... az eső esett én pedig csak száguldoztam a városban. 

Csörgött a telefonom... többször hívott már Rea és Ashley is... de eddig nem vettem fel... miért nem egymást nyalják falják... ha már...

- Rea... kedves... 

- Andy?! Merre vagy?

- Épp... fogalmam sincs... - csuklottam egyet...

- Te részeg vagy?

- Miért nem Ashleyvel foglalkozol?

- Ash..??? Jézusom, te tényleg azt hitted... Andy félreértetted.... én nem...

Elejtettem a telefont... egy pillanatig csak bámultam magam elé... nem láttam az utat... éreztem, hogy az autó megrázkódik... a következő pillanatban már a fém síró hangját hallottam... ahogy az autó a fának szaladva szétzúzódott... a becsapódáskor lefejeltem a kormányt...fájdalmasan felnyögtem... a hátam és a fejem is fájt... bárcsak meghalnék... Rea nélkül nem akarok tovább élni...

Rea... hol lehet a telefonom... megpróbáltam előre hajolni, hogy megkeressem, de éles fájdalom futott végig a gerincemen...

Hátradőltem... és elsötétült a világ...

22.

Ash karjai között ébredtem fel. A kanapén aluftuwel egymáshoz bújva. Ki söpörtem egy kósza tincset az arcából. Elmosolyodott álmában. Talán hibát követünk el... Gondoltam mikozben vissza bújtam mellé.

Andy:

Egész éjjel vezettem... Emlékeztem rá hogy Ashley hányszor mondta el h Rea milyen szép és okos és mennyire hülye vagyok... Es most ott voltak kettesben...
Csak magadat hibáztathatod Andrew... Torkolltam le magam... Te lökted a karjaiba... És ki tujda... Talan nem használja ki a helyzetet... Nem... Én is tudom hogy Ash nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget. Fortyogtam a dühtől...
A telefon csörgése térített észhez...
ismeretlen szam...
- tessék?
- Candy vagyok cukorfalat... Kicsi Biersack... Tudod hogy hol van Rea?
- Ashley... vel... - nyögtem...
- szóval tudod... Pedig én akartam elmondani - megjátszott szomorúsággal nyugtázta, hogy ezúttal nem okozott fájdalmat...
- Ennyi?
- Nem... Arra gondoltam hogy most, hogy Fairy és Ashley egymást vigasztalják... Talan megvigasztallak...
- Candy... Hagyj engem békén...
Letettem és Ash lakása felé vettem az irányt...

Ashley:

Lassan nyitottam ki a szemem... Rea edesen szuszogott a mellkasomhoz bújva. Még nem tudtam eldönteni hogy most boldog merjek e lenni... Gyönyörű szemeit kinyitotta es mosolyogva rám nézett.
Ujjait végig futtatta a hasamon lévő tetoválás vonalain. Megremegtem tőle ami látszólag örömmel töltötte el... Nevetgélve folytatta...
egy darabig csak néztem, de egy idő után nem bírtam tovább...
- Rea... - suttogtam a nyakába, miközben fölém kerekedett ez az apró lány. A hajamba túrt...
- nem bírsz magaddal látom - mosolyogtam rá...
Válaszként levette a pólóját. Felszisszentem... Eddig tartottad magad Ashley... Gondoltam es máris vetkőztetni kezdtem...

Andy:

Elég volt az ajtó előtt állnom hogy idegesen egyik lábamról a másikra ácsorogjak...
Most mit kéne mondani...?
bekopogtam... Ash egy törölközővel a dereka körül nyitott ajtót... Azonnal elrohantam... Mint egy sértődött gyerek...

21.

4 hónappal később...

Ashley:

Épp ezerrel rajzoltam az asztal fölé görnyedve... nem tudom mi vett rá erre... Andy rontott be és kérdezés nélkül a hűtőhöz trappolt, majd egy pohárral a kezében tért vissza... lecsapta az asztalra és fújtatott egyet...

- Andrew... esetleg... van valami amit megosztanál velem? - morogtam...

- Nem tudom... Ash az a csaj... Candy... nem ismered valahonnan?

- Nem haver, de úgy sejtem te igen...? - néztem fel a papírról... 

- Ez a legrosszabb... fogggggallmamam sincs... érted?

- Biztos egy kóbor numera...

- Assshhhh... - nézett rám bosszúsan majd hirtelen lemerevedett... - basszus...

- Na..?

Nem kaptam választ... olyan sebességgel tűnt el, ahogy érkezett, csak ezúttal a hülye hosszú kezével még a poharat is leverte... 

- Seggfej... - kiabáltam utána, miközben a szilánkokat néztem és a papíromra csordogáló üdítőt...

Unottan arrébb húztam a papírt és elkezdtem körberajzolni a foltokat... 

Csörög a telefon... 

- Ashley??

- Christian... 

- Ne hülyéskedj...Beszélnünk kell... azt hiszem tudom ki...

- Kitalálom... Candy...

- Honnan... 

- Andy tornádó épp az előbb járt itt... de gyere csak nyugodtan... maradt még pohár...

- Tessék? 

- Semmi... gyere... meséld el ki ez a csaj, hogy ekkora port kavar...

- Majd megyek...

- Szi... píípíípíí...

Andy:

Pillanatok alatt rádöbbentem mi történik... Candy volt az a lány... akivel megcsaltam Reát... akkor a díjkiosztón... egyenesen a Rebels tagjainak lakása felé száguldottam... épp az ajtóban értem a csajt...

- Andy...? - nézett rám vigyorogva... - Úgy festesz, mint aki szellemet lát...

- Te voltál...

- Na... rájöttél? - Egész közel lépett hozzám...

Nem az agyam... tuti, hogy egy egész más testrészem vezetett... a derekára tettem a kezem, ő pedig azonnal hozzám simult... ajkait máris az enyémen éreztem... és azonnal beugrott minden kép aznapról... Az ajtó kivágódott... Rea arcára fagyott mosollyal állt előttem... hatalmas pofon csattant az arcomon... 

Elrohant én pedig utána indultam, de Candy elkapta a karom...

- Ez még csak a kezdet... tönkre foglak tenni Andy Biersack... mert te is ezt tetted velem...

 

Ahley:

Még mindig morogtam amiért CC rám tette a telefont...

Ez az Ash haver... próbálj meg kommunikálni a barátaiddal... eltakarítottam a hurrikán nyomait, amikor kintről dörömbölést hallottam... de legnagyobb meglepetésemre nem Chris volt... Rea rontott be... zokogva...

- Mi a fasz van ma... - dörmögtem...

- Ash... - a mellkasomnak döntötte a fejét... és zokogott... átöleltem, bár semmit nem értettem...

- Fairy... elmondod...? - Megrázta a fejét... arcát pirosra marták a könnyek... 

- Nem megy... - nyögte... mire megcsörrent a telefonom...

Andy...

- Ne vedd fel... kérlek... - nézett rám Rea olyn tekintettel, hogy hirtelen mindent megértettem... 

- Te normális vagy???? - üvöltöttem bele a telefonba...

- Ash... ott van Rea? - Hallottam meg Andy elgyötört hangját...

- Tudod... ha itt lenne... nem hiszem hogy látni akarna... mit tettél te barom...?

- Én... nem tudom miért... de... Candy... én... - Próbálta összerakni a gondolatait, miközben hallottam, hogy felpörög az autó motorja...

- AHA... szóval... ha majd sikerül kiköhögnöd egyértelmes mondatot... akkor szólj... - Rettentő ideges voltam... egyik karommal tartottam Rea-t aki még mindig nekem dőlve sírt...

- Megcsókoltam őt... de nem tudom miért... ASHLEY... 

- Most leteszem Andy... ne gyere ide... 

A telefont az asztalra csúsztattam és letöröltem Fairy könnyeit...

- Hé... minden rendben... - mosolyt erőltettem magamra... - gyere... a kanapém nagyon kényelmes... elfér rajta két összetört szív is...

Hirtelen összezavarodva nézett rám... 

- Kettő? 

Bólintottam... nem szoktam kitálalni a magánéletem... de nem éppen voltam a toppon lelkileg... elmeséltem neki pár dolgot, amit megtörve hallgatott... némán hatalmas szemekkel... a végén átölelt...

- Ash... te olyan jó ember vagy... - mosolygott rám fájdalmasan...

Hümmögtem egyet...

- Biztos ez az oka, hogy egyedül élek... és nem marad meg mellettem senki... - hajtottam le a fejem...

Rea egy hajtincsemet kezdte el csavargatni... 

- Ash... én... - hangja elcsuklott... ránéztem... olyan közel volt, hogy arcomon éreztem a forró leheletét... nem tudtam ellenállni... először csak még közelebb hajoltam, majd megcsókoltam... éreztem, hogy egy pillanatra megfeszül, de aztán ajkai forrón perzselték az enyémet... nem húzódott el és nem ellenkezett... az ölembe húztam... hozzám simult és újra csókolt... de éreztem a könnyeinek sós ízét... 

Hála és Köszönet!

EZER HÁLA ÉS KÖSZÖNET :)

A legeslegaranyosabb és leghűségesebb olvasómnak :)))) 

Köszönöm 

Devon T. 

Nem fejezet :)

Tudom, hogy nem ide tartozik, de úgy éreztem meg kell veletek osztanom az első munkáim egyikét :)

 A végeremény frissen...

 és munka közben :)))

<3

Na éjjel hozok új részt, cserébe amiért elviselitek a hülyeségeimet... :)))

20. (átvezető rövidke rész... bocsiii)

Újabb kihívás előtt álltam... a próbaterem ajtajára ki volt ragasztva az Énekest keresünk papír... igen... hát őket is elárultam...
- Daniel... ezerszer elismételtem már... - hallottam egy lány hangját és megtorpantam az ajtóban, egy rózsaszín hajú félelmetesen hangos csajszi állt gitárral a kezében... és egy fiúnak magyarázott...
A lány meglepetten nézett rám a fiú válla fölött... aki kék hajába túrt, majd megfordult, én pedig azt hittem gyomorszájon vágtak...
- Max... - remegett meg a hangom... - felé léptem volna, de az agyam megállított... Max halott... suttogta egy hang a fejemben...
- Segíí.... FAIRY!!!!!!!! - kiáltott fel Nova és a nyakamba ugrott én pedig még mindig sokkos állapotban, meredten bámultam az ismeretlen ismerős arcát... és potyogtak a könnyeim...
- Fairy... ne sírj... ő itt Daniel... Max öccse... tudom, hogy nagyon durva, de ő rendezte így...

Nova ölében ültem a dobok mögött... lassan megnyugodtam...
- Sajnálom, hogy ennyire sokkoltalak... - szólt halkan Daniel...
- Minden oké... csak tudod a bátyád...
- Az egyik legjobb barátod volt... tudom... sokat írt nekem rólad... - mosolygott
























- És te pedig... Candy... örülök, hogy megismertelek... - vigyort erőltettem magamra... nehezemre esett kicsit... olyan ismerős volt ez a lány... elhessegettem a gondolatot.


- És most... mi lesz velünk Rea? - kérdezte Alex...
- Hát... A amint Rebels készen áll... újra koncertezni fogunk... - vigyorogtam rá
- Énekelni fogsz? - csillant fel Nova szeme... - Újra... énekelsz...
- Másra sem vágyom...
A vállára hajtottam a fejem... nem mondtam igazat... Andy-re is vágytam...

Gyorsan teltek a hetek... a két zenekar újra sok időt töltött együtt és ez mindenkinek jót tett.

19.

Rea:

Remegő lábakkal lépkedtem Ashley lakása felé... nem emlékszem hányszor tettem meg ezt az utat életemben... de most mégis más volt... éppen időben érkeztem... Andy háttal állt nekem így nem vett észre. Ash viszont azonnal kiszúrt... pillanatok alatt történt minden... épp elkaptam az utolsó mondatot... 

- hogy... Nem tudsz nélkülem élni... - suttogtam... 

Nem voltam elég halk... Andy megpördült a saját tengelye körül és azt hittem, elfelejt levegőt venni...

- Rea... - hangja megremegett... mint aki szellemet lát... de nem mozdult... hirtelen söpört át rajtam az érzés... talán hiba volt visszajönnöm... talán hiba hogy azt gondoltam, majd a karjaiba omolhatok, mint a filmekben... hátrálni kezdtem volna... de hosszú ujjai érintését megéreztem a tarkómon... a hajamba túrt és magához szorított... mint aki soha többé nem enged el... 

és én könyörögtem érte, hogy ne is tegye meg...

Ashley törte meg némaságunkat...

- Talán... be kéne mennünk... 

Némán álltam a szoba végében, ahol Ash kettesben hagyott minket... vártam a kérdések végtelen áradatát és a magyarázat nem lett volna elég... nem lett volna magyarázat... félelemből, és önzőségből hagytam magára... akkor amikor a legnagyobb szükségünk lett volna egymásra... de el akartam menekülni... előle... a fájdalom elől... és Max halála elől... de ez mégis utolért... 

Soha nem felejtem el a temetést... amikor láttam Andy szemében... hogy egy pillanatra elengedi a kettőnk között lévő köteléket... az én kedvemért... hogy gyászolhassak... 

És most... itt álltam a szobában némán... nem tudtam mit mondjak... Sajnálom? ez elég szánalmas lenne...

- Rea... - suttogta a levegőbe újra a nevem... 

Megremegtem... felé húzott egy láthatatlan mágnes... 

Három lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot és újra körém záródtak a karjai...

- Nem kérem hogy megmagyarázd... de meg kell ígérned, hogy még egyszer nem teszed ezt...

Beleszuszogtam egy ígéretet a mellkasába, de ez nem volt elég... ezúttal nem...

- Rea... - eltolt egy pillanatra...

- Megígérem... - Néztem végre a szemeibe és elvesztem... - soha többet... - nem hagyta hogy befejezzem... ajkai forrón égtek az enyémen, perzselték a bőrömet... 

- Én pedig megígérem, hogy sokkal jobban vigyázok majd rád... soha többet... soha nem engedem hogy bajod essen...

Térdre rogyott és átölelte a lábaimat...

- Rea... annyira sajnálom... - sírt... elengedte az elmúlt évet... én pedig reszkető lábakkal álltam és néztem őt... a hajába túrtam 

- Nem... soha nem haragudtam rád... magamra haragudtam... és rá... Jamie -re... - suttogtam a nevet, amitől ökölbe szorult a talpam is...

- Minden rendben lesz... - ígérte... - már nem bánthat soha többé... 

Az ölébe húzott... 

mosolyogva nézte az arcom és egy hajtincsemet tekergette az ujjai körül, amíg meséltem neki a világjáró kalandjaimról... szigorúan kihagyva az önmarcangoló részleteket... 

Hajnalodott, amikor kiléptünk az ajtón... 

- Ash... akkor holnap...? 

- Andy... tudatom veled, hogy az már ma van... - morgott álmosan a kócos fiú... 

- Akkor ma... 

Ashley dühösen becsapta az ajtót... mi pedig elindultunk... 

- Hova megyünk most? - kérdeztem... reszkető hanggal... 

- Hová szeretnél menni? - szorította a kezemet... 

- Haza... - suttogtam a fülébe... 

18.

Andy:

Hazaérve megnéztem a leveleimet. Semmi extra... Bekapcsolva hagytam a telefont és végigdőltem az ágyon.
Elaludtam.
Rea mosolyogva sétált mellettem de nem nézett rám. Gyakran álmodtam róla. Boldogan figyeltem, ahogy a tengerparton állt a lábait a sekély vízben áztatta. Rám emelte tekintetét és könnyeivel küszködött...
- hiányzol... - suttogott
- te is...
Minden alkalommal ez volt, miután a temetőben jártam... újra az álomban jártam és erőteljesen koncentráltam, hogy ezúttal... ott is maradjak... de nem ment most sem...

Felébredtem a telefon ordító hangjára... Új üzenet...
Mikor a kijelzőre néztem, majdnem leestem az ágyról...
* Hiányzol...
A szám ismeretlen... mire visszahívtam, már ki volt kapcsolva...
... Ashley-t tárcsáztam...
- Ash... Azt hiszem megtaláltam... illetve ő talált rám...
- Biztos Andy...?
- Érzem, hogy ezúttal ő az... tényleg...

Hirtelen bevillantak az emlékek... ahogy a kórházban feküdt és kisírt szemekkel némán nézett maga elé, miután elmondták, hogy elveszítettük a babát... Nem szólt hozzám.. nem nézett rám... nem akarta, hogy ott legyek... élni sem akart...
Én pedig minél jobban erőlködtem annál inkább vesztésre álltam... Ellökött magától... Némán gyűlölt... de a legrosszabb csak ez után következett... egy napon eltűnt a kórházból... és senki nem tudta merre lehet...
Fél évvel később, Max állapota sokat romlott...
A kórházban gyakran említették, hogy meglátogatta a húga... mind tudtuk, hogy Rea volt... de hiába próbáltam... soha nem sikerült találkoznom vele...
Aztán egy nap csörgött a telefon... a kórházból hívtak... Max haldoklik...
Soha nem tudtam feldolgozni azt a napot... Az ágy mellett álltam és egy rémült gyerek kezét szorongattam... és a lelkiismeretem forrt, amiért még akkor is csak Rea járt a fejemben...
- Andy... Rea... - nyögte Max utolsó erejével... - Rea szeret téged... csak... - egy köhögőroham kapta el... és mint egy elcseszett filmben... soha nem tudtam meg a mondat végét...
Rea ott volt a temetésen... biztosan tudom... láttam a kapucnis apró alakot a fák között... bármennyire is vágytam rá, hogy odarohanjak és a karjaimba zárjam.. nem tettem meg... gyászolt és mi mind gyászoltunk...

Letöröltem az arcomról a könnyeket... légy már férfi... gondoltam dühösen...
A tükörbe néztem... és elindultam Ashleyhez, aki az ajtóban várt rám...
- Én is kaptam... - vigyorgott rám félszegen... és felém nyújtotta a telefont...

* A legjobb lelkiismeret vagy... hamarosan minden megváltozik... ígérem... *

- Ez meg mit jelent? - néztem rá... értetlenül...
- Őh hát... ígérd meg hogy nem ölsz meg...
- ASH!
- Hát az van, hogy én... végig... többször.. vagyis...
- Te beszéltél vele? Ash...
- Igen... nagy ritkán.. felhívott idegen számokról... és mindig más földrészről... a világot járta... és én... tudom hogy szólnom kellett volna... - kezdett hátrálni... - de megigértette velem... mindig azért hívott, hogy... lassan véget ér.. az útja és hazajön... semmi más nem érdekelte, csak hogy tovább tudtál e lépni... és én minden alkalommal elmondtam... - Ash elakadt a mondat közben...
- MIT???? - már csak üvölteni akartam vele... de aztán...

- Azt, hogy nem tudsz nélkülem élni... - suttogta egy régen várt hang a hátam mögül... ledermedtem... és nem bírtam megfordulni...
- Rea... - formáltam némán a betűket... egy apró kéz... egy kéz amit bármikor felismerek csúszott a karomra és fordított maga felé...
- Sajnálom... - Motyogta maga elé... nem nézett fel... - talán nem... talán... jobb ha elmegyek...
Még mindig nem mozdultam... A kéz... az apró kéz lassan lecsúszott a
karomról... és úgy éreztem, mintha megint kiszakadna a szívem a helyéről... és mintha kéz kézzel tenyerelnének a tüdőmbe... 
Felemeltem a kezem és beletúrtam félhosszú szőke hajába... majd magamhoz rántottam és úgy öleltem...

- Soha többet... ne engedj el... - zokogta a mellkasomba... 

17.

Andy:

Rettenetes volt... Leugrottam a színpadról, de mindenféle emberek és én semmi nem láttam... Újra és újra kezek lökdöstek...
az egyik testőr segítségével sikerült kijutnom... De Rea már nem volt sehol... és Jamie sem...
Ledermedve álltam meg a kijáratnál... még láttam elhajtani a piros autót... tudtam, hogy ő volt...
Ashley rohant el mellettem egyenesen a földön fekvő Rea fölé hajolt...
- Nem lélegzik!!! - üvöltötte torka szakadtából.. kizökkentett és a mentőket tárcsázva mellérogytam...

1 évvel később...

Andy:

A temetőben sétáltam mint máskor, most is az eget néztem... rettenetesen hiányzott...

(hamarosan folytatom...)

16.

*Jó rég jártam erre... tudom és sajnálom... de talán elnézitek nekem... a sokáig tartó várakozás oka Mila baba :)

Szóval visszatértem...egy rövid résszel... :) *


Letelt a békeidő... az egy hét alatt kerültük a témát... de utána nem volt visszaút...
Remegve ültem a váróban, Andy pedig a kezemet morzsolgatta amitől csak még idegesebb lettem... nem tudtam eldönteni, hogy valójában akarom e hogy ott legyen velem amikor kiderül...
- Andy...
- ... jó... lent megvárlak a kocsiban... - suttogta a számba és jelentőségteljesen megszorította a kezem... Néztem ahogy távolodik, aztán az ápoló hangja zavart meg...
- Bejöhet...
Az orvos percekig hümmögött a papírok felett, miközben a vállával szorította a füléhez a telefonját... amikor letette elfogott a hányinger...
- Nos... megvan az eredmény... - szédültem... - A minta amit leadott... egy... rágógumi? - vigyorgott rám...
Bólintottam...
- Elnézést... - újra csöngött a telefonja... amit a füléhez emelt... - pillanat - szólt bele... majd eltakarta a mikrofont a kezével... - 99%os az egyezés... most lépett a 13.hétbe.. egy hét múlva várom kontrollra...
Nem tudtam, hogy ekkora súly gördül majd le a vállamról... végigsimítottam a még lapos hasamon...

Andy a kórház bejáratánál ácsorgott, egy korlátnak dőlve és telefonon vitatkozott valakivel, de ahogy meglátott lecsapta a telefont és kérdőn nézett rám...
- Induljunk...
- Várj... mi a... Ki az... Rea... - próbálta fél szóban elhadarni a mondandóját...
- Majd a kocsiban... - láttam, hogy lefagyott egy pillanatra... aztán lehajtott fejjel az autóig trappolt... ahogy beültünk a kezébe vette a kezeimet...

- Bárhogy is lesz... ugye tudod, hogy mindenképp melletted maradok... Nos? - nézett rám reménykedve...
- Andy... - suttogtam... - te vagy az... te vagy az apa...
Nem tudom, hogy csinálta, de az ölébe kapott és átölelt... a hasamhoz hajolt
- Szia baba... én vagyok az apukád... tudod... nagyon várlak már... - a fülét odatapasztotta... - Azt mondja hogy nagyon szeret minket..
A könnyeim potyogni kezdtek a boldogságtól...


Andy:
Eltelt egy hónap... minden ellenkezésem ellenére Rea ott állt a színpad szélén és én talán még egyetlen koncert előtt sem voltam ennyire feszült...
Még a kezdés előtt odaszaladtam hozzá és megkértem újra, hogy inkább a buszban várjon...
- Andy.. - édesen mosolygott... jó kedve volt és nem akartam elrontani...
- Jó, de vigyázz magatokra... - megcsókoltam, de a rossz érzésem nem múlt el...


Mikor a színpadra léptünk a tömeg megindult előre...
Minden rendben volt... de az egyik szám után megláttam a tömegben Jamie-t és az addigi rettegésem szinte rémálommá vált... Rea-t kerestem a tekintetemmel... de nem volt sehol...