2 héttel később...
Andy:
Irtó idegesen ébredtem újfent a telefon csörgésére... azt hittem az ébresztő, de amikor megláttam, hogy odakint sötét van, már tudtam, hogy baj történt...
- Mondd... - nyögtem bele rekedten, de már nyúltam is a cigis dobozért...
- Max nincs jól... - suttogta Rea a vonal másik végén... - most hívott az orvos... csinálj valamit...
Egy pillanatra elöntötte a szar az agyamat... a csók óta még csak nem is beszéltünk... most meg...Rea az angol gyerek mellett fekszik és engem hívogat, hogy csináljak valamit, mert Max nincs jól... Max nincs jól... tudatosult a kába agyamban....
- Tíz perc és ott vagyok érted... addig öltözz fel... - fújtam bele a füstöt a telefonba.
Amikor a busz mellé értem azt hiszem eljutott a tudatomig mi történt... Jamie nem volt sehol... a forgatás még javában zajlott... hogy honnan tudom, Rea kócosan kisírt szemekkel mászott ki a tök sötét buszból, miközben alig onnan pár méterre fény világított át egy hatalmas üveg kupolán... ami valamiféle díszlet lehetett...
- Hé... minden rendben lesz... - húztam magamhoz a megtört szárnyú tündérkét...
- Nem tudom... semmi nincs rendben soha...
- Meglátod majd... rendbe jön... - próbáltam magamra mosolyt erőltetni, de nagyon nehezen ment... úgy éreztem összeroppan az ölelésemtől... mintha eltűnne...
- Menjünk... - hangja szinte könyörgővé vált...
Beültünk és a gázba tapostam. Gyorsan odaértünk, de éreztem, hogy valami nem stimmel...
Mikor kinyitottam az ajtót, Rea keze az enyém után kapott...
- Várj... - suttogta...
- De... azt mondtad, hogy baj van...
- Igen tudom, de én... nem érted igaz? - Lehajtotta a fejét és potyogtak a könnyei... - Nem mehetek be veled... emlékszel... Max azt kérte én ne jöjjek ide...
- Akkor mi legyen?
- Bemennél, aztán... majd elmondod mi történt...
- Jól van... - egyeztem bele. Kiszálltam és a bejárat felé lépkedtem. Odabent minden csendes volt, de az orvos már várt rám...
- Jó reggelt, vagy estét... elnézést a zavarásért, de a barátjuk eléggé rossz állapotban van. kénytelen voltam szólni. Nem tudom, hogy miért, de nem javul az állapota... - Hadarta, miközben a kórterem felé terelgetett...
Max az ágyon feküdt, eszméletlenül...
- De hát amikor idekerült... és mi is itt jártunk... magánál volt...
- Igen, addig amíg maguk el nem mentek... azután az állapota rosszabb lett, mintha nem is harcolna... mintha feladta volna... a szervezete legyengült, mert napokig nem volt hajlandó enni... azóta infúziót kap, de ez kevés...
- És mit tehetnénk?
- Önök semmit, csak értesítenem kellett, hogy átszállítják egy kórházba, ahol megfelelő ellátást kaphat... az intenzív osztályon fogják kezelni, hiszen tegnap kómába esett... - bámultam az ájultan heverő fiút...
- Rendben, köszönöm, hogy szóltak. Kérem, ha már tudja, hova szállítják, szóljon, hogy meg tudjuk látogatni...
- Mindenképp... - lépett el mellőlem az orvos és magamra hagyott a rám szakadó felelősséggel... Max is problémát okozott, de a nagyobb baj jelenleg az volt, hogy mit mondjak... Rea az autóban várt én pedig a kórterem előtt guggolva próbáltam rájönni, mit kéne tennem...
Ahogy beültem a kocsiba, a könnyáztatta és érdeklődő szemeivel találtam szembe magam...
- Szükségem van rád... - suttogta lehajtott fejjel...
- Mint mire? - nyögtem, miközben az arcát fürkésztem... - Egy hülyére, akit felhívhatsz bármikor és ugrik? Mert akkor megvan... itt vagyok és mindig itt leszek, de nekem ez rohadtul fáj... Jamie ágyából kelsz ki, hogy közöld velem szükséged van rám...
Ettől persze még jobban sírni kezdett... nem akartam bántani, de rohadtul meguntam a balfék szerepét...
- Mitől jutottam, most eszedbe? De őszintén, két hete még a telefont sem veszed fel... semmi... azt hittem, arra gondoltam, hogy biztos amiatt kerülsz, mert megcsókoltál... rendben, ezt el is fogadom de legyél olyan kedves, akkor kerülj tovább és ne tépd ki többször a szívemet... - felemelte a fejét... most vettem csak észre mennyire elgyötört... mintha az a Rea nézne rám... aki annak idején a drogok miatt otthagyott... mintha megint bántanám... és rádöbbentem... bántom is... szüksége van rám én pedig most rúgtam belé még kettőt...
- Gyere ide... - nyögtem és az ölembe húztam... zokogva a nyakamba borult... most már nem csendesen sírt, hanem zokogott... nagyobb a baj, mint gondoltam...
- Sajnálom Rea... nem akartalak megbántani... de tudod... Max nincs jól és nem tudom mit mondjak... amikor átszállítják a kórházba az orvos szólni fog... és akkor majd meglátogatjuk...
- Ne haragudj... - nyöszörgött a vállamba... kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni...
- Nem kell bocsánatot kérned... csak ne tűnj el...
- De kell... - a könnyei záporként potyogtak... majd hirtelen a számhoz hajolt és ajkait az enyémnek szorította... - sajnálom... - nyögte közben...
Mintha egy pillanat alatt eltűnt volna minden körülöttünk, nem éreztem a haragot, sem a fájdalmat amit addig minden pillanatban, csak amilyen gyorsan lehetett, megszabadítottam a ruháitól. Öleltem és csókoltam, amíg lehetett.
Ő pedig levegő után kapkodva rángatta az övemet, jelezve, hogy a nadrágomra semmi szükségem nem lesz... mosolyogva néztem rá...
- Mintha most látnád először... mármint az övet... - javítottam gyorsan...
- Csss... - tapadt újra a számra, miközben sikeresen megoldotta a problémás feladatot.
Nem bírtam tovább... hátradöntöttem a ülést és élveztem ahogy a testéből áradó forróság körbe ölel. Egészen közel húztam magamhoz amikor éreztem kicsit megemelkedik hogy magába csúsztasson hirtelen alig kaptam levegőt... annyira régen éreztem őt... édesen megremegett zihálni és nyögni kezdett tőlem, ami nagyon tetszett. Lassan mozgott, fölém hajolva csókolt miközben folyamatosan a hajammal játszadozott... most is épp annyira kívántam őt mint máskor, ha nem jobban, de mégis zavart a tudat... most igen is kihasznál... és én hagyom magam...
Ahogy bámultam és éreztem minden rezdülését...
mintha elvarázsolna... a könnyei újra hullani kezdtek én pedig közelebb húztam magamhoz és átadtam magam a keserédes élvezetnek amit nyújtottunk egymásnak...
Némán ültünk a motorháztetőn. A szokásos cigi a számból lógott, Rea pedig a vállamra hajtotta a fejét és néztük a napfelkeltét... megint rám tört az idegesség és a magány...
- Hazavigyelek? - kérdeztem szinte félvállról, de a hangom megremegett az idegtől...
- Nem halhatnék meg itt és most? - kérdezte... - olyan gyönyörű... nem lenne jó visszamenni...
- Akkor maradj velem... - próbálkoztam, de tudtam a választ...
- Még... nem tudom mit... mit kéne tennem... - elfordította a fejét, hogy ne láthassam mennyire ideges...
- Rea... semmi sem kötelező... hazudhatsz, de akkor magadnak is hazudsz... ha boldog lennél vele... nem lennél most itt... és nem hívtál volna fel... - idegesen felpattant és közben kikapta a cigit a kezemből, hogy elszívja...
- Igazad van... jobb lenne ha visszavinnél... hogy végig tudjam gondolni a... mindent...
Kelletlenül felálltam, visszaloptam a cigimet és beültem mellé... a gázba tapostam és most először életemben alig vártam, hogy ne legyen mellettem... soha nem éreztem még ennyire dühösnek és elkeseredettnek magam... miatta... most igazán ő volt a hibás...
Jamie ráadásul a busz lépcsőjén várta... éreztem, hogy felfordul a gyomrom... ahogy Rea kiszállt, köszönés nélkül elhajtottam... egészen a következő sarokig... ott kiszálltam és az első kukáig támolyogtam... ahol öklendezni kezdtem... megvártam, hogy lenyugodjon a gyomrom és újabb cigit vettem elő, mit sem törődve vele, hogy az előzőt még el sem dobtam... a kocsiban ülve éreztem az illatát... nem indultam tovább, csak csukott szemmel ültem...
Rea:
Hát nem volt a legkellemesebb érzés szemben állni Jamievel... most nem...
- Hol voltál egész éjszaka? - nem nézett rám... a hangja pontosan olyan számon kérő volt mint az elmúlt napokban... mindig... mióta láttam őt Lillyvel... de most nem ez volt a lényeg, nem ő volt porondon, hanem én és ezúttal... igaza is volt...
- Elköltözöm...
- Nem ezt kérdeztem... - villantotta rám baljós tekintetét...
- Andyvel voltam... - suttogtam minden kertelés nélkül...
- És jó volt legalább? - mosolyodott el gonoszan... ami azt illeti nagyon is jó volt...
- Jamie... elköltözöm... - tudattam vele újra, a cuccaimat pakolászva
- Igen, tudom... azóta tudom, mióta láttad a kis jelenetet Lillyvel... és nagyon sajnálom... de hát, nem hazudtolhatom meg meg magam...
- Tudom... tudom, hogy megcsaltál vele...
- És az Andyvel töltött éjszakád volt a bosszú... biztos nagyon szereted... ha erre használtad... valld be Rea... legalább olyan aljas vagy, mint én... összetartozunk és ezt te is tudod... - vigyorgott a kínlódásomon...
- Egyáltalán nem bosszú volt... csak...
- Légyszi ne avass be a részletekbe... sajnálom a Lillys dolgot... megbántam, de nem érzem úgy, hogy ezt érdemelném... - átölelt... én pedig nem tudtam ellökni. Túl gyenge voltam...
- Azt hiszem, hogy hiba volt belemennem ebbe a kapcsolatba... jobb voltál barátnak...
- Soha nem voltam a barátod... te is tudod, hogy mindig csak arra vágytam, hogy együtt legyünk...
- És amikor megvolt, akkor szépen más után néztél...
- Te sem vagy szent Fairy...
- Soha nem is mondtam... de én legalább most már tudom mit akarok...
- Tudod... Andy-t? Komolyan elmész, hogy visszakapd azt aki tönkretett?
- Te sem vagy jobb most már a szememben... - vicsorogtam rá az idegtől... és meg is kaptam a választ rögtön... egy hatalmas pofon csattant az arcomon... nem ez volt az első eset...
- Soha ne hasonlíts össze vele... - sziszegte... elengedett én pedig a földre csúsztam... csak néztem magam elé... már nem sírtam, csak remegő kézzel a telefonomért nyúltam... de Jamie megelőzött és tárcsázott is...
- Szevasz haver, jó lenne ha visszajönnél... itt felejtettél valamit ami úgy néz ki, hogy a tiéd...
- Mit művelsz? - néztem rá, mikor letette...
- Szóltam a pasidnak, hogy vigyen el... - mosolygott le rám... a következő pillanatban újabb és újabb pofonok áldozata lettem... éreztem, hogy felrepedt a szám... J pedig nem állt le... sírva ütött... újra és újra... amíg el nem ájultam...
Láttam, ahogy elhaladt mellettem az autóval, de ledöbbentem. Nem állt meg... a következő amit láttam Max volt, aki őt követte... ez már felkeltette a kíváncsiságomat... követni kezdtem őket... Rea a buszban járt, majd elhajtott, nyomában Max. Nem mentem utánuk, a buszba lépve rögtön észrevettem az asztalon hagyott holmit. A nyaklánc,amit tőlem kapott és egy levél...
