14.

Rea:

Jamie szokás szerint hanyagul támasztotta az autót. Nem nézett fel, a földet bámulta. Csak egy pár méter választott el tőle, de képtelen voltam megtenni... nem tudtam odaállni elé... végül tovább hajtottam a kocsival, otthagyva őt. A buszhoz érve láttam, hogy még mindig forgatna a többiek, nem keltettem feltűnést. Belógtam, a nyakláncot egy levél kíséretében J asztalára tettem.
Így zártam le... egyenlőre...

Jamie:

Láttam, ahogy elhaladt mellettem az autóval, de ledöbbentem. Nem állt meg... a következő amit láttam Max volt, aki őt követte... ez már felkeltette a kíváncsiságomat... követni kezdtem őket... Rea a buszban járt, majd elhajtott, nyomában Max. Nem mentem utánuk, a buszba lépve rögtön észrevettem az asztalon hagyott holmit. A nyaklánc,amit tőlem kapott és egy levél...
 * Sajnálom, de képtelen vagyok a szemedbe nézni... *
Ennyi, Rea lezárta a velem való kapcsolatát.... vesztettem....



Rea:

A kórház felé vettem az irányt. Tudtam, hogy valami nincs rendjén, de nem is ezzel volt a baj... észrevettem az osonót magam mögött...
- Max... - szóltam bele a telefonba...
- Nahát Fairy... mondd
- Merre jársz?
- Lemegyek a partra, mert?
- Mert a part nem erre felé van...
- Lebuktam?
- Le... miért követsz?
- Csak... ilyen kedvem van...
- Nem Andy kérte?
- Hát, ha úgy vesszük tud róla és nem ellenkezett, de nem kérte...
- Menj haza... dolgom van és amint láttad, nem találkoztam Jamie-vel... megnyugtathatod Andy-t...
- De ő én... nem... mi... csak én...
- Max... mit akarsz?
- Fairy... igyunk egy kávét... kérlek...
- Rendben van...
Letettem a telefont és bekanyarodtam az első étterem parkolójába, Max mellém parkolt.
- Mi történt? - kérdeztem az elgyötört arcát nézve - rosszul vagy?
- Nem... tudom... de, menjünk be...

Újra a kórház felé tartottunk, Max vezetett, nekem pedig könnyek folytak az arcomon...
- Ne sírj, ezen már nem tudunk változtatni...
- Miért nem szóltál?
- Mert tudtam, hogy ez lesz... Fairy én nem szeretném, hogy ha mindenki már most úgy kezelne mint egy halottat... még élek, koncertezni akarok...csajozni és sok olyan kerti bulit, mint a a tegnapi... veletek lógni, amíg lehet... inkább mondd el, hogy miért megyünk a kórházba...
- Meg akarom... vizsgáltatni magam...
- Rea, most mondtam el, hogy haldoklom... te pedig titkolózol...
- Lehet hogy terhes vagyok... - hajtottam le a fejem...
- Kitől? - taposott a fékbe...
- Hát ez... jó kérdés...
- Mit akarsz csinálni?
- Szeretnék bemenni, hogy tudjam, egyáltalán van e mitől félnem...
- Ja igen, bocs... - taposott újra a gázba...
Nem szólalt meg többet, csak aggodalmas arckifejezéssel nézett. Végig ott ült a váróban mellettem, amikor a nevemet mondták, a kezem remegni kezdett és nem bírtam felállni... Max felpattant és maga után húzott... az ultrahang egyértelműen kimutatta...
- Az ott egy baba? - bámulta Max a képernyőt...
- Igen, gratulálok... - mosolygott a nővérke.
Kiküldtem Max-et... a nővérkének odaadtam a dns mintát... (konkrétan Andy rágóját)...
- Az apasági teszt eredményére egy hetet kell várni...
- Köszönöm...

Miután megkaptam a papírokat sem bírtam Maxra nézni...
- Vigyél vissza a kocsihoz légyszíves...
- Rea... nem lesz semmi gáz...
- Csak... vigyél a kocsihoz... - sziszegem a fogaim között...
Nem köszöntem, nem mondtam semmit, csak a papírokkal átszálltam a saját autómba és elhajtottam. Nem tudtam, hogy hova mehetnék... csak mentem... végül a tengerparton ücsörögve gondoltam végig a dolgokat... de nem jutottam tovább annál, mint, hogy meg kell tudnom, ki a gyerek apja... Andy vagy Jamie...