26.

Hát tudom, hogy nagyon sok idő telt el... de egy új rész :D hátha valaki...

Rea:

Soha nem voltam biztos benne hogy azon a bizonyos napon Jamie ütött el... és most hinni akartam, hogy nem ő volt, de Andy elmélete sem tetszett jobban... Candy... a lány aki többünket megvezetve került a közelünkbe...
- Én ezt nem értem Biersack... mi lehet benned ami megőrjíti a nőket...
- J... ez nem vicces... - morogtam rá...
- Szerintem sem... - éreztem, hogy feszült lett Andy...
- De ebben azért lássuk be van valami... a csaj többször is megpróbált keresztbe tenni nektek, és pont akkor került képbe a bandánál... amikor Fairy eltünt... - mosolygott rám Jamie
- Ez igaz... de ezzől még nem tudom elképzelni hogy...
- ... a féltékenység sokszor furcsa dolgokra veszi rá az embert... - nyögte maga elé J
- Mindenesetre felhívom a rendőröket... - fűzte hozzá Andy és kivonult a konyhába telefonálni...

Jamie némán támasztotta a pultot a tőle megszokott arroganciával... lehajtott fejjel...
- Hogy kerültél oda?
- Hova?
- Andyhez...
- Nem tudtam hogy ő az... csak azt láttam az útról hogy egy roncs áll a fára csavarodva... félre álltam és odarohantam segíteni... amikor megláttam, hogy ő az... elöntötte a szar az agyamat és ott akartam hagyni...
- ... oh... szóval erre mondtad...
- ... hagyjuk... aztán eszembe jutottál... kirángattam a kocsiból... akkor hívott fel téged... biztos vagyok benne hogy halucinált, mert azt hitte, hogy jönnek a mentők... aztán pedig hogy nem vagyok ott... zavart volt... és ott akartam hagyni újra... de nem tudtam ellenállni a lehetőségnek, hogy lássalak és elmondhassam... nem én voltam... soha...soha nem tudtalak volna...nem akartalak bántani soha Rea... és még mindig szeretlek... - a végét csak mosolyogva maga elé suttogta...


- Örülök, hogy kiderült, hogy nem te voltál J...
- Szerintem el kéne mennem... - lökte el magát a faltól... de nem hagyhattam... oda léptem és átöleltem... ahogy magához szorított éreztem, hogy megremeg a válla és csak sír...
- Ne menj... - suttogtam a mellkasába...
- Fairy... nem itt van a helyem...
- De szükségem van rád...
- ... akkor is le kell fürdenem... - próbálta elviccelni...
- Az itt is menni fog... - engedtem el... ő pedig letörölte a könnyeit....

Andy:

Nem rontottam rájuk, szívesen üvöltöttem volna a világba a fájdalmat amit éreztem... de nem... csak álltam ott és néztem ahogy egymást ölelve zokognak... "szükségem van rád" Fairy nem bocsájtotta meg a Candyvel való botlásomat... és szüksége volt a régi barátjára... vagy.... lehet hogy nem is barátra van szüksége... hanem Jamiere... arra a Jamiere akit szeretni tudott...
- Hé idegen... - szólalt meg... nem tudom mikor vette észre hogy ott állok...
- én... ja igen... elintéztem... utána néznek... Candy múltjának... és... hívnak ha van valami... ti...?
- Andy... én... - nyögte Rea... könnyek gyűltek a szemébe...
- Elmegyek fürdeni... - tünt el Jamie a helységből... még hallottam, hogy bevágja a fürdő ajtót és megnyitja a vizet...
- Nem értem mi szükség volt erre... - mosolygott rám Fairy... - nem történt semmi... csak egyszerűen megbocsájtottam neki...
Csak némán álltam... nem kértem magyarázatot...
- Fairy... én nem kértem.... hogy megmagyarázd... nincs jogom számon kérni téged...
- Hát... ez igaz... de... én mégis úgy érzem, hogy sok mindent tisztáznunk kell... mind a hármunknak... túl sok közöttünk a félreértés és a kavarodás...
- Ne mondd ezt kérlek...
- Nem is tudod mit akarok... - nézett rám dühösen... - szükségem van rá... ahogy rád is... de ezt nem bírom tovább így... Andy én nem tudok neked újra megbocsájtani mindent...
Meg kellett értenem... hiszen újra bántottam... beletörődve, hogy vesztettem... a konyhába kullogtam.

Jamie:

Körbecsavartam magamon egy törölközőt, koszos ruháimmal a kezemben elindultam a kocsihoz, ami a bőröndnyi ruhát rejtette... természetesen nem kerülte el Rea figyelmét, hogy egy szál törölközőben szambázok ki a bejárati ajtón és azonnal utánam rohant...
- Jamie!?
- Én csak... ruháért jöttem... - kaptam fel a fejem a csomagtartóból...
- Ja... mindent értek... - ha jól láttam fülig vörösödött, és ez megmosolyogtatott... - és... mostanában mit csinálsz? - kérdezte, miközben befelé tessékeltem a törölközőt szorongatva, hogy le ne essen, miközben a másik kezemben egy adag ruhát tartottam...
- Beszélgessünk bent, ha már van rajtam ruha... kérlek... - nevettem el magam...
Miután nagyjából felöltöztem lehuppantam a fotelbe és Fairyt néztem... Andyvel a hangulat kicsit mintha nem lett volna az igazi...
- Zenélek... - jelentettem be minden előjel nélkül, mire mind a ketten rám figyeltek... - csak gondoltam szólok... és Fairy kérdezte, hogy mit csinálok mostanában... csak éppen... meztelen voltam és nem akartam... hogy lássa a...
- Jamie! - szolt rám élesen Rea...
- Bocs... csak vicc volt..
- szóval zenélsz? - nézett rám Andy... kételkedett bennem...
- Megmutathatom...

Counterfeit - Come Get Some

Fairy reakcióját lestem, és igen csak önbizalom gerjesztő volt, mikor a úrja és úrja berakta a számot majd tombolva a kanapén ugrált. Végül az ölemben landolt röhögve, Andy mosolygott én pedig azt éreztem, azonnal ki kell szabadulnom innen,,, mielőtt meggondolatlanul cselekszem...

- Kimegyek cigizni... - pattantam fel, talpára állítva Reát...

- Megyek én is... - közölte Andy... 

- Haver... felőlem... - nyögtem...

Lehűlt a levegő, hála az égnek... épp erre volt szükségem...

- Jó vagy... vagyis.. a zenéd... jó...

- Hát köszi... ez aztán az elismerés... - néztem rá sandán... 

- Nem, komolyan... 

- akkor komolyan köszi... de figyelj csak... mi a helyzet... veletek...?!

- Nem hiszem, hogy rád tartozik... vagyis...

- Hidd el, ez ugyanúgy tartozik rám is mint rátok... Fairy... - kaptam fel a fejem 

- Igazad van... - mosolygott rám vacogva az ajtóban... - itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba...