1.

A kezemet szorította, de én csak arra vágytam hogy szabaduljak.
- Gyűlöllek... eressz el! - parancsoltam rá...
- Add vissza ami az enyém... - nézett könyörgően, de ártatlan tekintetével ellentétben álltak a kezemet lilára szorító ujjai
- Andy, nincs nálam semmilyen hülye cuccod.... - próbáltam higgadtan, lassan beszélni, de valójában belül tomboltam...
A megdöbbenését kihasználva kitéptem a karom a szorításából és a turnébuszok között vissza indultam a saját zenekaromhoz... összeszorított fogakkal lépkedtem előre és a dühtől könnyek szöktek a szemembe... nem sírok többet miatta...
A Black Veil Birdes annak idején berobbant az életembe... vele együtt. Teljesen elvarázsolt, de végül az állt közénk, amit mindketten mindennél jobban szerettünk... a Zene...
A két zenekar állandó versengése a kapcsolatunk rovására ment. Ő drogozni kezdett, amitől én még jobban kiakadtam... a szakításunk pedig világhírű botránnyá nőtt, ami még fájdalmasabbá tette a hiányát...
Nem valójában nem gyűlöltem őt... hiányzott, talán túlságosan is... de nem tudtam, hogy együtt tudnék e élni a fájdalommal amit okozott...
Hirtelen belerohantam valakibe...
- Bocs... - fel sem néztem, de ő elkapta a karomat...
- Fairy...
- Ash... - a nyakába borultam... eddig tartottam magam, már zokogtam is...

Egy évvel korábban...

Meglepően gyorsan fogytak az otthoni tányérok amióta a Rebels a zenekarom, összeállt és némi hírnévre tettünk szert.

Botrány... Rea és Andy kapcsolata vajon túléli a lány hirtelen jött hírnevét?... díszítette a szalagcím a újságot....

Rettenetesen utálom ezt. Ő pedig csak némán végignyúlt a kanapén, hosszú lábai lelógtak, persze a cipő a lábán, de már nem akartam belemenni egy újabb vitába arról, hogy nemrég takarítottam... nem akartam veszekedni.

Végignyúltam mellette, mosolyogva ölelt és valami díjátadóról beszélt.

Mindketten jelöltek voltunk, de ő a magáénak tudta máris, én nem bántam, büszke voltam a sikereire.

Mikor a díjat a kezemben tartottam... neki köszöntem meg először, de akkor már mindegy volt. Arcáról sütött a megvetés... csak akkor egyszer láttam ilyennek, de elég is volt...látszott, hogy ki van ütve...

A színpadra lépett a mikrofon elé...

- Nagyon szívesen, hogy felkapaszkodhattál a hátamon... - majd fintorogva levonult a színpadról... otthagyva engem az újságíró hiénák martalékául... Ashley mentett ki... de innentől nem volt visszaút... 

És ennek ellenére még mindig képes vagyok szeretni őt...