9.

A plafonon lévő ablakon bámultam kifelé az éjszakába. Jamie még forgatott én pedig szerettem volna csak némán hozzábújni, de nem mindig az van amit szeretnénk... Lilly visítozása törte meg a csendemet...
- ... akkor miért nem csinálod meg vele... oldjátok meg... leszarom... - azzal a cipősarkai végig döngtek a betonon. Kopogtak...
- Gyere... - akárki is az... gondoltam, de csak újra kopogtak... mikor végül kelletlenül kinyitottam az ajtót... Ott állt Max...
- Hát te? - néztem rá döbbenten. Nem emlékeztem, mikor találkoztunk utoljára, de egy biztos.... borzalmasan festett...
- Én is örülök... - szólalt meg elcsukló hangon, majd összecsúszott a busz lépcsőjén... azonnal a mentőket tárcsáztam...
Lilly volt az egyetlen, akinek feltűnt, hogy valami baj lehet, mert egyszer csak megjelent a busznál...
- Hé.. minden rendben?
- Nagyon nincs most hangulatom hozzád... - néztem rá könyörgően, Max fejét az ölemben tartva...
- Mi a fene... nem akarlak... mindegy...
- Már jön a mentő...
- És ő ki?
- A bátyám... - sziszegtem... hiszen a zenekar minden tagja olyan volt, mintha a testvéreim lennének... Lilly meglepő módon leült mellém...
- Itt maradok veled... J még forgat, gondolom nem akarod zavarni...
- Nem... és köszi... - próbáltam visszafogni a hányingert, amit a közelsége okozott...
- Tudod én nem vagyok olyan szörnyű...
- Aha... a bemutatkozásod épp erre engedett következtetni... - akaratlanul is elfintorodtam, visszagondolva a szavaira... "Te meg ki vagy.... jaaa, már tudom... jól smárol a pasid aranyom..."
- Néha kicsit elragadtatom magam... de nem kell komolyan venni... - Max felnyögött... - hé, a tesód... be van lőve... - suttogta maga elé... szerintem nem kéne a mentősöknek ideéri... - húzta el a száját... bevágtatott a buszba és egy gyógyszerrel és pohár valami gőzölgő lével tért vissza... lenyomta Max torkán a gyógyszert és megitatta vele a valamit...
- Ez meg mi? - kérdeztem...
- Aszpirin és meleg víz... és most a helyedben... megfordítanám... - segített felültetni a nyöszörgő Max-ot, aki abban a minutumban, hogy függőlegesebb helyzetbe kerül végig hányta a busz oldalát..., közben Lilly felhívta a mentősöket, hogy ne jöjjenek, mert téves volt a riasztás...
- Fújj... - lépett egyet hátra... - de legalább most már jobban lesz...
- Kösz, hogy segítettél... - rágyújtottam... Max a buszban aludt... - nem tudom mikor történt mindez...
- Mármint, hogy mikor lett drogfüggő a tesód? -
- Nem csak azt... sok minden történik körülöttem, amit nem tudok kezelni... - mosolyogtam rá és felé nyújtottam a cigis dobozt...
- Nem köszi... sajnálom, amit múltkor mondtam... mármint Jamieről... nem akartam, csak tudod elég rossz úgy forgatni, hogy lépten-nyomon hallod, ahogy összesúgnak a hátad mögött... - lehajtotta a fejét... - nem könnyű senkinek...
- Talán tehetnél ellene... nem tudom mi váltotta ki... hogy nem kedvelnek... de talán... ha velük is ilyen lennél, mint most velem... - mosolyogva rám nézett...
- Talán lehetnék... talán én vagyok a hibás... de van még valami...
- Tetszett neked Jamie... én pedig jöttem és bekavartam... - mosolyogtam rá, ő pedig lefagyott...
- Honnan...
- Tudod van egy jó barátom... ez az ő véleménye volt... de látom igaza van...
- De azért remélem nincs harag, végül is már nyertél... - mosolygott a lány... - tudod mit... nincs kedved megnézni a forgatást... tudod itt vagy nem is tudom mi óta, de még egyszer sem láttalak, hogy néznéd is....
- Valójában... láttam egyszer kétszer, de nem túl közelről...
- Akkor gyere... a bátyád, most úgy is ki lesz ütve reggelig...- elhúztam a szám, amikor nem figyelt oda, de beleegyeztem....
Jamie elmosolyodott, mikor odaértem, majd lefagyott, mikor meglátta mellettem Lilly-t...

Andy:

Még mindig iszonyatosan dühös voltam magamra, amiért megint olyan közel hajoltam, de egyszerűen nem tudtam ellenállni... újra érezni akartam a csókjait, de még nem jött el az én időm... megcsörrent a telefonom...
- Max?
- ... ments meg... - nyögte a srác a telefonba...
- Hol vagy? - ültem fel az ágyban
- Valami buszban...
- Te részeg vagy?
- Nem egészen... várj... - hallottam hogy motoszkál... - azt hiszem Jamie busz... - hallottam, hogy öklendezik...
- Max...
- Ja még itt vagyok... ments meg... - kérlelt...
- Jól van, érted megyek... - kapkodva felöltöztem és elindultam a forgatásra, közben hívtam Rea-t
- Andy... - hallottam meg a hangját, körülötte hangzavar volt...
- Rea, figyelj... segíts nekem... Max veled van?
- A buszban... miért?
- Érte megyek... felhívott, hogy mentsem meg, mert nem tudja hol van...
- Andy... Max belőve jött a forgatásra... - némán tapostam a gázt...
- Mindjárt odaérek... - vágtam rá és letettem a telefont...
Mikor odaértem, Rea a busz előtt ült a rettenetesen kinéző Max mellett...
- Te jó ég... - nyögtem... Max az arcomba bámult, nem tudom mi történt vele de egy biztos, nekem az elmúlt egy évben soha nem sikerült annyira kiütnöm magam mint neki most...
- Végre... most... végre... kibékülhettek... - mosolygott... kék hajában mostanra zöldes és sárgás színűre kopott tincsek voltak, Rea az arcát törölgette egy nedves törlőkendővel, mint egy aggódó anyuka...
- Nincs túl jól... - nyelte le könnyeit...
- Talán bevihetnénk a kórházba... - Rea bólintott... azt hiszem az jó lenne...
Jamie közelített felénk... pont úgy festett, mint akit összefirkáltak, de most valahogy nem tartottam megfelelőnek az időt, hogy ezen pörögjek...
- Hello - köszönt oda, majd aggodalmas arccal méregetni kezdte Max- ot amitől ökölbe szorult a kezem... Max hozzánk tartozik és nem az ő dolga... lehet hogy most Rea vele van együtt, de Max nem... Max az egyike a köztünk lévő kapocsnak...
- Bevisszük a kórházba... - nézett Fairy a szőke fiúra, amitől hirtelen kedvem támadt rohadtul lefejelni a srácot... de csak nyeltem egyet...
- Rendben... menjek én is?
- Nem kell, pihenj csak...
- Nem hiszem, hogy tudnék...
- Akkor, ha kész vagytok és lesz kedved gyere utánunk... - Rea egy csók erejéig lábujjhegyre állt...
Elfordítottam a fejem... a gyomrom akkora volt, mint egy szem mogyoró... és most még az is a torkomba csúszott... Max-ra néztem, aki idő közben visszaaludt a székben, amit a busz elé tettek. Ahogy végig néztem mindenen egy pillanatra olyan volt, mintha ott sem lennék.
- Mehetünk... - lépett oda Fairy...
-  Rendben, gyerünk... - összekapartuk Max- ot és bevittük a kórházba. Ott azonnal ellátták, miközben néha fejcsóválva jöttek mentek mellettünk... néha hallottunk egy egy " zenészek" vagy "sztárok, nem tudnak magukkal mit kezdeni" megjegyzést, de nem vettük magunkra... Pár órával később Rea az ölembe hajtotta a fejét és elaludt. Valamit álmodott... legnagyobb meglepetésemre többször is a nevemet motyogta...
Istenem... mit tettem, elveszítettem és most mintha... kitépnék a szívemet...
- Elnézést, önök hozták be a kék hajú fiút?
- Igen...
- Rendben, ami azt illeti a srác jól lesz, holnap hazamehet, addig maguk is menjenek nyugodtan, mert aludni fog... nincs értelme itt maradniuk... - mondta az orvos és már rohant is tovább...
A karjaimba vettem Fairyt... olyan törékeny... mielőtt betehettem volna a kocsiba felébredt...
- Hé, elrabolsz?
- El... az orvos hazaküldött... Max rendben van, de aludni fog, ezért közölte, hogy menjünk haza, holnap kiengedik, majd akkor bejövünk érte...
- De most már letehetsz... - mosolygott rám
- Rendben...- a talpára állítottam, de nem akaródzott elengedni... átöleltem és ő most nem ellenkezett...
- Köszönöm, hogy itt vagy... - motyogta a mellkasomba édesen...
- A család az első... emlékszel... - elszorult a szívem, ahogy eszembe jutott Max arca amikor felkeresett, és jól elláttam a baját... "hiányzik a nyomi családunk...és ezzel nem csak én vagyok így és irtó dühös voltam rád, amiért elbasztad..."
- Tudod, sokszor eszembe jut, amikor minden rendben volt és együtt voltunk... mármint mindannyian... a srácokkal... és hiányzik amit akkor éreztem, de aztán... mindig eszembe jut... hogy a mosdóban döngeted a vadidegen csajt... és utána amikor mellém léptél a színpadon... és megaláztál, mintha mindenről én tehetnék... és olyankor újra haragszom rád kicsit... - hátra lépett én pedig elengedtem... épp jókor, mert megérkezett Jamie...