7.

Rea:

Arra ébredtem, hogy valaki kopog az ablakon...
- Andy... - nyitottam ki az ajtót. Leguggolt mellém...
- Minden rendben?
- Ezt én kérdezhetném... miért alszol egy kocsiban...?
- Ez Jamie kocsija... egyedül jöttem... - eszembe jutott, hogy talán nem kéne beszámolnom az estéről... - kölcsönadta, hogy hazahozzam magam, mert forgatnak...
- Ez még nem válasz arra, hogy miért aludtál itt, de mindegy... valójában... - mosolygott - azért jöttem, hogy megbeszéljünk valamit... - megfogta a kezemet és kihúzott az autóból.
- Ajjj... - a kócos hajamba túrt...
- Gyere, szerzünk egy kávét... elég hosszú éjszakád lehetett... - vigyorgott...
- Csss... miről akarsz beszélni? - kérdeztem, miközben maga után húzott... a BVB busz előtt aztán otthagyott, majd két bögrével tért vissza...
- Tegnap beszélgettünk Max-el... és arra jutottunk, hogy jó lenne, ha a két zenekar újra elkezdene összejárni, persze... Jamie is jöhet...
- Hmmm - bólogattam a kávét kortyolva... - ez jó ötlet... bár J nem nagyon fog ráérni mostanában... forgatnak...
- Nahát... akkor sok időt töltünk majd együtt... - vigyorgott
- Nem mondanám... ami azt illeti odaköltözöm vele a forgatásra, ha vége a fesztiválnak... persze nem leszek odaláncolva, szóval találkozhatunk bármikor...
Láttam, hogy kicsit elszomorodott...
- Mindegy, a lényeg, hogy azt találtuk ki, hogy ma este a koncertetek után csapunk egy sütögetős bulit... jó lesz?
- Király... - vigyorogtam... a kávé felébresztett
- Most menj, egy óra múlva kezdtek... - vihogta...
- Atyaég... - rohantam vissza a buszunkhoz. A Nova és Alex persze rég kész voltak, elrohantam fürdeni... Max lépett be mellém a zuhany alá...
- Hééé
- Hagyjál már... láttam már... de sietnünk kell...
- Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre kell fürdenünk... MAX... - sikítottam...
- Mi a fene van itt??? - nézett be Nova...
- Húzz kifelé... - üvöltöttem...
- Hát de te kiabáltál... és Max miért fürödhet veled??? - nézett megjátszott szomorúsággal...
Gyorsan letusoltam Max mellett és megmostam a hajam... kiléptem, és olyan gyorsan, ahogy csak bírtam elkészültem... fél órával később fellépőruhában szárítottam a hajamat...
- Kész vagyok... - léptem ki...
- Na végre... - hallottam a kórust.
A koncert után Ashley várt minket a színpad szélénél.
- Mehetünk?
- Persze... - vigyorogtam rá.
Úgy éreztem magam, mitha visszarepítettek volna az időben... egy dolgot kivéve. A tűz körül ültünk mindannyian, a srácok hangosan beszélgettek, söröztek és vihorásztak, Ashley és Alex egymást gyilkolták, Max közben pedig irtó cikis sztorikat mesélt... többek között a mai közös fürdésünket, ami mindenki vihogott, kivéve engem... Andy mellettem ült és a tüzet bámulta...
- Hiányzott ez... - mosolygott rám... - bár még mindig nem minden került a helyére... - hajolt a fülemhez suttogva...
- Andy... ezt ne... -nyögtem...
- Addig jó, amíg ilyen hatással vagyok rád... megmondtam... harcolok érted amíg csak lehet... - egy puszit nyomott az arcomra... én pedig éreztem, hogy megint folyni kezdenek a könnyeim... hiába voltam Jamie-vel és tudtam, hogy egyre közelebb érzem magam hozzá, mégsem hazudhattam, hogy nem hiányzik Andy... ettől pedig rohadt dühös lettem magamra...
- Mennem kell... - pattantam fel... zsebre vágtam a kezem és elindultam a busz felé átöltözni, de Andy utánam szaladt és átölelt...
- Sajnálom... nem csinálom többet... - suttogta a hajamba... - megígérem, csak ne távolodj el... kérlek...
- Nem teheted ezt velem... én azt hiszem, hogy szeretem Jamie-t... de ez nem jelenti azt, hogy nem vagy rám hatással... és amit teszel... azzal fájdalmat okozol... bár talán megérdemlem... amiért nem melletted vagyok és én is fájdalmat okoztam neked...
- Nem erről van szó Rea... egyszerűen, csak éreznem kell, hogy még mindig... akarsz engem valahol... - nem engedett el, ami pillanatnyilag nem is tűnt annyira kellemetlennek...
- Soha nem leszel közömbös számomra Andy... ezt te is tudod... de itt és most... ez nem a te lehetőséged a boldogságra, hanem az enyém.... és ha egy szemernyi esélyem is van rá... hogy Jamie-vel együtt boldogok lehetünk... hát azt hiszem ennyit megérdemlek azok után ami történt...
- Igazad van... Talán Jamie az angyal... én pedig... a gonosz...
- Ne csinálj úgy, mintha ártatlan lennél... tudod azon az estén nem csak megbántottál,hanem meg is csaltál engem... hiszen még együtt voltunk... - hajtottam le a fejem...
- Pontosan fel tudom idézni a pillanatot, amikor a mosdóban rátok nyitottam és még csak észre sem vettél... a lány úgy vonaglott rajtad, mint valami vadmacska... én pedig a döbbenettől nem tudtam mást tenni csak kirohantam onnan és azzal nyugtattam magam, hogy mindez csak a drogok miatt van... meg akartam neked bocsájtani... esélyt adni... de akkor jött a megalázás... ami már nekem is sok volt... hetekig próbáltam meggyőzni magam, hogy talán kellett volna egy esélyt adnom... és amikor a minap a segítségemet kérted... én elgyengültem... nem kellett volna... az a csók... nem bántam meg, de talán jobb lett volna, ha nem történik meg, mert újra minden sebemet feltépted... szeretlek és mindig is szeretni foglak... és talán majd el jön az ideje... amikor mindketten egyszerre gondoljuk komolyan... - keserűen rámosolyogtam, de ő csak döbbenten állt...
- Te végig tudtad... és meg akartál... bocsájtani... - könnyes szemmel bólintottam... - most már érted? Én komolyan akartam... hogy rendbe jöjjön minden... de akkor már... túl késő volt...
Sírva ölelt át....
- Remélem boldog lehetsz... - suttogta, elengedett és visszasétált a többiekhez...

A buszban újra letusoltam, összekötöttem a hajamat és beültem a kocsiba... a forgatás helyszínéig hajtottam, ahol még mindig nagy munkálatok folytak. J odajött hozzám, gyors csókot nyomott a számra mosolyogva és leültetett...
- Nemsokára végzünk... - mondta és visszament... egy csurom véres sráccal beszélgetett, aki vigyorogva intett felém, én pedig visszaintettem. Emlékeztem rá... a könyvből... ő alakította Simon-t a fiút, aki vámpírok áldozatává vált... Nem tudom mi történik a könyvben a csókjelenet után, de valahogy nem vágytam rá, hogy megismerjem Lilly-t aki Jace szerelme a könyvben... pláne miután megláttam, a lányt először... nem hiába... gyönyörű... és bár tudtam, hogy színész és szerepet játszik mégis mardosott a féltékenység, akárhányszor Jamie közelében legyeskedett.
Alapvetően nem voltam féltékeny típus, de Andy húzása után... kicsit rosszabbul kezeltem az ilyen helyzeteket...
A forgatás urán a buszban feküdtem az ágyon...
- Lilly nagyon szép... - kiabáltam be a fürdőbe, ahonnan a víz csobogásán kívül Jamie éneklését hallottam...
- Mi? - lépett ki egy törölközőt maga köré csavarva...
- Lilly... nagyon szép... - motyogtam magam elé...
- Fairy, te... féltékeny vagy? -nézett rám döbbenten...
- Kicsit... - éreztem hogy elvörösödtem mint egy rák, ezért felkaptam egy párnát és belefúrtam az arcom...
- De édes... - mosolyogva ült le mellém... - sajnálom, ha bármi okot adtam rá, de... bár Lilly szép lány... nem gondoltam rá... soha... úgy... hé, nézz rám... semmi okod nincs féltékenynek lenni... nagyon régóta szeretném, ha velem lennél... nem szúrnám el ilyenekkel... - mosolygott meggyőzően...
- Rendben...
- Rea... én... szeretlek... - fel sem fogtam a vallomását... csak ültem némán... - hé... jól vagy?
- Persze, csak ez, váratlanul ért...
- Az, hogy szeretlek?
- Nem... hanem az... hogy én is szeretlek téged... - néztem rá könnyes szemmel... magam sem tudtam miért sírok... de gyengének és sebezhetőnek éreztem magam... J csak némán az ölébe húzott és tartott...
- Hé... jó sok minden történik veled hirtelen... nem igaz? - mosolygott... - Nagyon erős vagy... sok mindent kibírtál már... és most jó dolgok jönnek majd... először is eltöltünk együtt egy kellemes estét... utána átköltözöl... egy hétig feszített tempóban dolgozunk, de utána van egy pár szabad napom... arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova... csak mi ketten... és pihenünk... jó lesz így?
- Tökéletes... - sóhajtottam a könnyeimet nyelve...
- Most pedig ne sírj... - végigsimította az arcomat, letörölve a könnyeimet és megcsókolt... Lefektetett az ágyra és szorosan átölelt... a takarót magunkra húzta és elkezdett vetkőztetni alatta... - Így, most már jó lesz... -suttogta, mikor már csak egy bugyi volt rajtam. Maga felé fordított és újra megölelt. A hátamat cirógatta én pedig a mellkasának nyomtam a fejem és hallgattam, ahogy dübörgött a szíve...
- Milyen hangos... - suttogtam félig nevetgélve...
- Mert mellettem vagy... - dörmögte...a hangja elárulta, hogy nagyon fáradt... - rettenetes izomlázam van... - nyögte...
- Meg masszírozzalak? - kérdeztem felemelve a fejem...
- Az jó lenne... micsoda jó dolgom van... - már a hasára is fordult... én pedig nekiláttam hogy végignyomkodjam a hátát... nem hagyta magát sokáig... nem tudom, hogy csinálta, de pillanatok alatt az ágyon találtam magam, ő pedig fölöttem feküdt... - elfelejtettem valamit... - pattant fel...
Az egyik szekrényhez lépett és kivett egy ajándékzacskót.
- Ezt neked vettem... - kibontottam a zacskóban lévő dobozt. Egy vékony ezüstlánc volt benne, a végén egy apró J betű lógott... - remélem tetszik...
- Imádom... - mosolyogtam rá... - segítesz? - feltérdelt mellém és összekapcsolta a láncot. Majd a számra tapadt és hanyatt döntött az ágyon...
- A nyakadban van a nevem... - nevetett... - És... nézd csak... - az asztalról felvett egy másikat, amin egy R betű díszelgett... Rea... - ez az enyém... csak sajnos a forgatáson nem hordhatom... - mosolygott...
- Köszönöm... - suttogtam az ujjaimat végigfuttatva a nyakamban lévő láncon...
Újra mellém bújt. Átölelt szorosan, majd pillanatokkal később el is aludtunk... egymás karjaiban, mosolyogva...