6.

Andy:


Láttam, hogy ideges lett, egyik lábáról a másikra állt és majdnem elszívta a cigit, mikor elkezdte a mondandóját...
- Én... mi... Jamievel azt hiszem összejöttünk....
- Azt hiszed? - néztem rá mosolyogva... természetesen a hírességek élete soha nem volt titok... egyetlen pillanatig sem, már le is hoztak pár képet, ami aznap délután készült... az internet csodája.
- Te tudtad? - suttogta elvörösödve...
- Ami azt illeti... láttam pár képet - sóhajtva visszaültem a székbe, éreztem hogy a gyógyszer jótékonyan dolgozik az elmémen... - Fairy én... örülnék, ha boldog lennél... nem azt mondom, hogy repesek az örömtől, de nem ígértél nekem semmit, csak hogy mellettem állsz, ha a kapcsolatod az angollal nem befolyásolja azt, hogy közben jóban legyünk, hát legyen, de azt tudnod kell, hogy nem fogom feladni... harcolni fogok érted, amíg csak az erőmből kitelik... - beleszívtam a cigibe, ő pedig könnyes szemmel állt... soha nem voltam ilyen higgadt... talán nem tudott hinni nekem... talán azt hitte, hogy nem gondolom komolyan...én sem tudom, hogy kezeltem ilyen könnyen...
- Én most... visszamegyek... - suttogta maga elé, miközben lehajolt és átölelt...
Néztem, ahogy elsétál.
- Ez nem volt semmi, nem gondoltam, hogy lassan visszakapom a legjobb barátomat... - hallottam magam mellől Ash hangját... - komolyan, most olyan vagy, mint azelőtt...
- Igyekszem... - éreztem hogy fojtogatnak a feltörni készülő könnyeim... - rohadt életbe... -nyögtem magam elé... Ashley némán ül mellettem... - azt hiszem, nagyon gyenge vagyok...
- Szerintem egy éve, most voltál a legerősebb... most már melletted állok... - mosolygott rám
- Köszi... Ash, mennünk kell... - néztem az órára épp fél óránk volt a koncertig...
Nem igazán voltam agyilag a toppon, de azt láttam, hogy Rea a színpad szélén áll és mosolyogva hallgat. Kíváncsi lettem volna merre jár a szőke herceg...

- Jók voltatok - mosolygott, amikor mellé értem.
- Mindig jó vagyok... - lehajoltam, olyan közel, hogy zavarba jött...
- Andy... azt hittem, hogy megbeszéltük...
- Meg... és mondtam, hogy nem adom fel... - a leheletét forrón éreztem az ajkaimon... vissza kellett fognom magam, hogy ne próbáljam megcsókolni... kiegyenesedtem és mosolyogva tovább sétáltam. Mikor visszanéztem, láttam, hogy sír... sajnáltam, de nem adhattam fel... muszáj volt, és ha így hatottam rá, akkor még nincs minden veszve...
- Hé Biersack... - azt a rohadt... ezt az idegesítő akcentust ezer közül megismerem... a szöszi egy oszlopnak támaszkodva dohányzott...
- Nahát... miért itt állsz, nem a csajod mellett lenne a helyed? - néztem rá gúnyosan...
- A csajom? Ezek szerint elmondta... - mosolygott, akkor már nincs miért tagadni... köszi... - vigyorgott rám...
- Köszi?
- Igen, köszi... mármint, hogy normálisan fogadod...
- Ohh... ne aggódj... - hajoltam a füléhez... - eljön még az én időm...
Nem szólt többet, csak elsétált mellőlem. Átölelte a még mindig pityergő Rea-t én pedig azt éreztem, ha egy pillanattal tovább kell néznem, akkor megszakad a szívem...
- Hú hát ez... elég tré lehet neked... - hallottam Max hangját...
- Nahát befutott a kedvenc kék hajú majmom is... - fintorogtam rá...
- Remélem Jamie nem bántja majd úgy mint te... - vigyorgott olyan igazi aljas módon... eddig tartott a mai adag türelmem... már csak akkor tértem magamhoz, mikor a mellkasán ültem ő pedig vigyorgott, pedig a szája már felrepedt az ütésemtől...
- Fairy biztos örülni fog, ha elmesélem neki, hogy megütöttél... - Igaza volt... Rea iszonyat dühös lesz, hiszen Max olyan neki, mintha valami ártalmatlan kisállat lenne... lemásztam róla...
- Te kezdted... - nyögtem...
- Te kezdted??? Hány éves vagy te, 5??? - törölgette a száját
- Max... hagyjuk... menj, fuss Rea-hoz és meséld el neki mi történt... - mosolyogtam rá...
- Nem... igazad van... én voltam a görény, de tudod eléggé szarban vagyok... - hajtotta le a fejét... kék tincsei szanaszét álltak és még mindig tiszta sár volt...
- Velem akarsz dumálni, vagy a földet bámulod a továbbiakban? - néztem rá értetlenül...
- Ja, azt hiszem végül is már mindegy... - elsétált velem a buszhoz, ahol mindketten rágyújtottunk - Andy tudod miért utállak?
- Mert megbántottam Fairyt...
- Azért is... de már előtte is utáltalak... mert szeretem őt... - mondta ki a titkát, ami évek óta nyomasztotta...
- Max, ezt tuti velem akarod kitárgyalni? - fintorogtam rá...
- Most azt hiszem egy oldalon állunk ugyebár... Jamie még nálad is gázabb...
- Őhh... köszi... azt hiszem
- Mindenesetre, most Jamiet jobban utálom nálad és inkább azt szeretném, ami régen volt... emlékszel még, a díjátadó előtt... milliószor jártunk együtt bulizni, épphogy nem laktunk egy helyen, állandóan sütögettünk és mind együtt voltunk... - Max valójában olyan volt, mint egy nagy gyerek... - hiányzik a nyomi családunk...és ezzel nem csak én vagyok így és irtó dühös voltam rád, amiért elbasztad... de az elmúlt egy évben szépen lassan rájöttem, hogy nincs semmi esélyem Fairynél... de visszakaphatom ezt a nyomi családot, amit imádtam... és most itt ez a hülye Jamie... aki mindent elvesz... mindenkitől...
- Max... ha Rea boldog Jamie mellett én nem vehetem el tőle a boldogságát, csak mert hiányzik az ami elmúlt...
- De... együtt visszaszerezhetnénk őt...
Mintha valami megszállott kisgyerek lenne, aki az apukájának papol, hogy szerezzék vissza anyut... kezdtem iszonyatosan sajnálni őt.
- Nézd... nem hiszem, hogy helyes lenne beleszólni a dolgokba, de egy valamit megtehetünk... talán, ha újra összejárnánk... akkor jobban éreznéd magad... az angol gyerek, pedig majd kapja a savat... és előbb utóbb,... le fog lépni...
- Király... - vigyorgott
- Hogy magyarázod meg a monoklit?? - néztem rá... jól elgyepáltam...
- Semmi gáz, valójában Rea tudja, hogy mindig bajba kerülök... szóval ki tudom magyarázni...

Rea:

Jamie mellettem feküdt és hangosan olvasta nekem a könyvet... én pedig a mellkasához bújtam.
- " Jace segítőkészen nyújtotta
ki a kezét, éppen amikor a lány megfordult, hogy bocsánatot kérjen, egyetlen pillanattal később pedig
Clary azt vette észre, hogy egymást ölelik és csókolóznak.
Először olyan volt, mintha Jace egyáltalán nem is akarta volna megcsókolni: az ajkai
keményen, szinte mereven érintették az övét. Aztán mégis mindkét karjával átölelte, és még közelebb
húzta magához. Az ajkai puhábbak lettek. Clary érezte a fiú szívének gyors lüktetését, az alma édes
ízét a száján. Beletúrt Jace hajába..."
- J, állj... - nyögtem... - féltékeny leszek... - kivettem a kezéből a könyvet és letettem. Nevetve magához húzott...
- Arra nincs szükség... - azzal édesen csókolni kezdett... - tudod Jace nem így csókol és sokkal egoistább mint én... nem járnál jól vele...
Elnevettem magam... felvette a könyvet a földről, de végül nem olvasott tovább
- Meddig tart még a fesztivál?
- Egy hét...
- Az jó, utána átköltözöl hozzám?
- Hmm? - könyököltem fel...
- Tudod nemsokára be kell költöznünk a forgatásra... éjszakai jelenetek... éjjel nappal munka stb...
- Ohh... kölcsönvennéd a buszunkat?? - vigyorogtam
- Nem, a busz nem kell... csak te... - nézett a szemembe - azt szeretném, ha ott lennél velem...
- Nagyon jó lenne - mosolyogtam
- De?
- De csak akkor, ha nem bánod, ha néha meglátogatom Andy-t...
- Rea, nem vagy fogoly... csak azt szeretném, hogy velem legyél a forgatás alatt, akkor jössz mész, amikor szeretnél...
- Rendben, csak gondoltam, jó tisztázni... remélem nem bántottalak meg... - néztem rá
- Nem... édes vagy és annyira aranyos, hogy így törődsz vele... csak nem szeretném, hogy bajod essen... nem szeretném, ha megint megbántana...
- Nem lesz baj... most minden más... hiszen veled vagyok... - lekapcsolta a kis lámpát, ami eddig az olvasáshoz kellett. Sötét telepedett a buszra. Nova és Alex buliztak valahol, Max-et sem láttam már régóta...
J fölém hajolt, éreztem, ahogy dobog a szíve, ahogy nekem feszült. A szemem megszokta a sötétet és újra láttam a szemeit, ahogy egy pillanatra elhúzódott a csókunkból.
- Szólj, ha álljak le... - suttogta...
- Ne... - nyögtem, a karjaimat a nyaka köré fontam és magamhoz húztam... éreztem, ahogy az ujjai a felsőm alá csúsznak... majd kivágódott a busz ajtaja és úgy rebbentünk szét, mintha valami tiltott dolgot csinálnánk.
Alex és Nova vihogva másztak be a buszba...
- Remélem nem zavarunk - mászott fel a felső ágyra Nova, amíg Alex leült velünk szemben...
- Ne viccelj... a ti váratok... - vigyorgott Jamie, de láttam rajta, hogy a legkevésbé sem csevegne a zenekarom tagjaival ebben a pillanatban... ujjait végigfuttatta a gerincem mentén, amivel felborzolta az idegeimet... mosolyogva nézett, mikor felé fordultam.
- Sétálunk egyet? - kérdeztem
- Ez jó ötlet... - pattant fel... alig feltűnően összegombolta a nadrágját és felhúzott az ágyról... - menjünk...
A kocsiig sétáltunk egész konkrétan, mindketten ugyanazt akartuk, kettesben lenni végre...
- Megmutatom, hol fogunk lakni, a forgatás alatt... - mosolygott, miközben már a gázt taposta.
- Rendben... - az útvonalat megismertem, a forgatás jelenlegi helyszíne felé haladtunk. A parkolóban lakóbuszok álltak...
- Legalább nem lesz szokatlan... - nevetett, miközben az egyik buszt nyitotta ki... - gyere... - fogta meg a kezem és húzott be...
Azért ez egész más volt, mint a mi turnébuszunk. Sok hely volt, egy rendes ágy, kis konyha, fürdő... akár egy guruló egyszemélyes luxus lakás...
- Szép itt... - mosolyogtam... elnyúlt az ágyon...
- Kényelmesebb mint a ti buszotok... de szeretek ott lenni... ez az ágy nagy és nem kéne annyira összebújnunk... - nevetett... - gyere...
18+
Mellé feküdtem, ő pedig pontosan ott folytatta, ahol korábban félbeszakítottak minket...
- Jamie... - suttogtam...
- Abbahagyjam?
- Csak... kérdezni akartam valamit... régóta vársz rám?
- Az első pillanattól, ahogy megláttalak... - vallotta be...
Visszahúztam, hogy újra csókoljon... ő pedig mosolyogva a számra tapadt. Ujjai ismét felfedezőútra indultak, de ezúttal, nem zavarta meg senki, lassan lekerültek rólunk a ruhák, de nem sietett el semmit... meztelenül feküdt mellettem és a bőrömet cirógatta... a hajammal játszott és közben folyamatosan édes csókokkal borította a testem minden porcikáját... néha beleremegtem az érintésébe, ami láthatóan nagyon tetszett neki... nem akartam tovább várni... az alsó ajkamba haraptam és szinte némán suttogtam a levegőbe...
- J... én most akarlak... - a végét szinte sóhajtottam, ami olyan hatással volt rá, hogy soha nem láttam még korábban ilyet... beletúrt a hajamba, szemei szinte villámokat szórtak és fölém támaszkodott... lábaimat a csípője köré fontam ő pedig lassan belém csúszott... hirtelen alig kaptam levegőt... csak kapkodtam nyögtem és sóhajtoztam egyszerre, ahogy lassan mozogni kezdett... lehajolt és csókjaival csitított... egyszerre élveztünk... úgy ölelt magához, mint egy apró törékeny tündért, miközben éreztem, hogy a testem megfeszül és remegni kezdek a gyönyörtől, ami őt is a csúcsra juttatta...
Félig ájultan feküdtem a karjaiban... a szívem még mindig úgy vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről...
- Jól vagy? - suttogta ő is lihegve...
- Jobban nem is lehetnék... - mosolyogtam... - csak azt sajnálom, hogy vissza kell mennünk lassan... ki kell aludnom magam mert ma kétszer is fellépünk...
- Nem bánod, ha nem viszlek el? Forgatunk nagyjából két óra múlva, de itt a kulcs... elviheted az autót...
- Persze, pihenj csak... - mosolyogtam... mire felöltöztem, elaludt, ezért egy puszit nyomtam a homlokára és kiléptem a buszból...
Hajnalodott mikor megérkeztem... nem volt kedvem a buszban aludni, ezért hátradöntöttem az ülést és Jamie illatát magamba szívva ott aludtam el, mint egy kisgyerek...