4.

Rea:

Miután Andy végre elaludt, kicsit fáradtan ücsörögtem a mi buszunk árnyékában és dohányoztam. Max mellettem ült és értetlenül rázta a fejét, legalább huszadszor ismételve önmagát...
- Nem bízok benne... nem akarom, hogy megint tönkre tegyen mindent... - Persze Andyről beszélt...

- Jamie! - sikítottam fel, meglátva egyik legjobb barátomat... a szőke színész fiú ledermedt a sikolyomtól...
- Rea... azt hittem valami őrült rajongó vagy... - nevetett fel, miközben átölelt...

- Azt hittem forgattok...
- Hát elég nagy munkálatok folynak...
- Elmeséled?
- Titok...
- Persze... csak duzzogsz, mert nem követem nyomon minden lépésedet... - vigyorogtam rá...
- Hát bántó, hogy még mindig nem vagy a feleségem... - mosolygott rám... amitől persze elpirultam...- apropó... hogy vagytok...tudjukkivel...
- Voldemort??? - néztem rá röhögve...
- Jól van... Andy is itt van... tőle jöttem...
- Szóval beszéltek egymással...
- Segítséget kért tőlem... komoly problémái vannak...
- Ehhez nekem nem kellett egy év, hogy rájöjjek, de a viccet félre téve... jobban örülnék ha inkább velem lennél... - mosolya őszinte volt... nem reagáltam ezért egy puszit nyomott az arcomra és elengedte a kezemet...
- Te leszel Jace? - vigyorogtam rá...
- Látod, nincsenek titkaim előtted...
- Jamie... hiányzol... - suttogtam a mellkasának dőlve...
- Ne dőlj be neki újra... csak ennyit kérek... nem kevés melóm van abban, hogy talpra álltál... - ahogy átölelt éreztem, hogy a hajamba nyomott egy puszit...
- Nem maradsz egy kicsit? - kérdeztem bátortalanul...
- De, végül is van bőven időm... becuccolhatok?
- Persze!! - szinte ugrálni kezdtem örömömben


Andy:

Forrt az agyam... régen is utáltam amikor Jamie Campbell Rea körül legyeskedett... de most pláne... éppenhogy csak egy apró esélyem van őt visszakapni és ez a bájgúnár itt lebzsel... nem mutattam ki, de annyira ideges voltam, hogy robbanni készültem...
- Andy... szerintem jobb lenne, ha te nem ítélkeznél... - hallottam meg magam mögött Ash hangját... a rejtekhelyemen álltam, ahonnan tisztán láttam, ahogy az a szemétláda ölelgeti Reát... észre sem vettem, hogy Ashley mögém lopózott...
- Mit tegyek....? - néztem rá...
- Ez nem kéne hogy kérdés legyen... ha igazán szereted... hagyd, hogy boldog legyen... nézz csak oda... láttad őt így mosolyogni azóta, hogy megcsaltad és leégetted őt is és magadat is az egész világ előtt? Pedig eltelt egy év... ha Jamie kell hozzá, hogy mosolyogjon... akkor szerintem Jamie igazán jó barát...
- Szerintem meg Jamie nem akar barát maradni... - duzzogtam...
- Szerintem meg nem kéne kihúznod a gyufát még jobban... miért nem mész oda... és cigizel meg dumálsz velük... itt bujkálsz mint egy ovis... - gúnyolt ki majd otthagyott...

A fenébe is igaza van... határozott léptekkel indultam el feléjük. Jamie vett észre először...
- Nahát... Biersack... szarul nézel ki... - vigyorgott...
- Milyen kedves vagy, angol létedre nem sok jó modor szorult beléd...
- Álljatok le... -pattant fel Fairy
- Semmi gáz... csak barátkozunk... - villantotta rám szemeit Jamie...
- Persze, ne haragudj... - okos enged... gondoltam...
- Te sem... - kezet fogtunk én pedig levágódtam Rea mellé és rágyújtottam...
- Hogy vagy? - nézett rám gyönyörű szemeivel
- Jobban... - felé hajoltam, hogy megcsókoljam, de elfordult és így az arcát értem...
- Mondtam, hogy még... korai... - Jamie fején kaján vigyor jelent meg, amiért legszívesebben felrúgtam volna... de leszek továbbra is én az okos...
- Rendben... megértem... - msolyogtam Rea-ra... - most megyek, visszafekszem, mert nem érzem túl jól magam...
- Ne menjek? - kérdezte aggódva...
- Nem... maradj csak... a többiek is ott vannak... megleszek... - mosolyogva adtam egy puszit a homlokára kezet ráztam az angollal és távoztam...
Amint hátat fordítottam, potyogtak a könnyeim... fájt, hogy ennyire fél tőlem Rea... fél hogy újra megbántom... nem néztem vissza, a buszig trappoltam, ahol Ashley már várt...
- Holnap fellépés... jó lenne ha addig kipihennéd magad...elvettem az asztalról a gyógyszert és bevettem, majd elnyúltam az ágyon és elaludtam...